,,Választanunk kellett”

Gabi

A megszűnő Hontról több játékosával gyakorlatilag hazatérő, a Nagyoroszi irányítását átvevő Garazsi József nehéz döntést meghozva tudta életben tartani régi-új egyesületét.

Akik gyakorta követik weboldalunkat, a közelmúltban szembesülhettek olyan hírekkel, miszerint Hontról eltűnt a foci, a Nagyoroszi pedig visszalépett a legalacsonyabb osztályba. Bár leírva nem tűnnek bonyolultnak a történések, sokkalta árnyaltabb a kép, ugyanis a két klub sorsa nagy mértékben függött egymástól. A mérleg nyelvét a hontiak korábbi mestere, Garazsi József jelentette, aki a közelmúltban úgy döntött, hazatér és átveszi régi-új csapata irányítását, ezzel megmentve a helyi egyesületet. A mögöttünk hagyott időszak eseményei kapcsán kérdeztük az edzőt.

– Milyen érzésekkel hagyta ott volt csapatát?

– Öt évig voltunk Honton – vágott bele Garazsi József. Elég nehéz körülmények között fociztunk. Mi igazából “zabigyerekei” voltunk a falunak, és például nem volt egy komplett vezetőség. Nem lehetett kiosztani, hogy kinek mi a feladata. Önkéntes alapon működött a klub, jóhiszemű személyeknek köszönhetően. Három-négy ember vitte a hátán az egész egyesületet, volt köztük játékos, egy másik emberünk apukája, illetve a polgármester asszony, aki azért segített. Voltak, akik beajánlkoztak, de aztán két-három meccs után otthagytak, így minden maradt a régiben. A mi nyakunkba szakadt minden, nekünk kellett megcsinálni az elektronikus jegyzőkönyvet vagy a rendezői névsort. Nem tudtam megfelelően foglalkozni a srácokkal a mérkőzések előtt, ezért nem lehetett normálisan bemelegíteni. Tavaly kaptunk egy új öltözőt, előtte három-négy esztendeig azonban elég sanyarú körülmények között öltöztünk. Én szégyelltem magam érte, hogy milyen helyen kellett fogadnunk az ellenfeleket, pedig nem is honti vagyok. Mindent összevetve, magam és a játékosok nevében is meg szeretném köszönni a polgármester asszonynak, illetve a még a csapat mellett lévőket az elmúlt négy-öt évet! Nagyon sajnáljuk a honti fociszerető embereket, hogy így alakult, de választanunk kellett, én pedig ezt a döntést hoztam. Egyébként Nagyoroszi nincs messze, nagy szeretettel várjuk őket a hazai mérkőzéseinkre! Bízom benne, találkozunk majd!

Ahogy az imént említette, nehéz helyzet közepette találta magát a közelmúltban.

– Igen. Gyakorlatilag azt kellett eldöntenem, hogy Honton vagy Nagyorosziban lesz futball a következő szezonban. Azért is választottam az utóbbi csapatot, mert jobbak a körülmények. Az előttünk álló időszakban az egyesület jogi dolgait kell tisztába tenni, és fel kell állítani egy új vezetőséget, de nem mehet minden egyik napról a másikra. Az infrastruktúra, a játéktér adott. Van, aki foglalkozik a pálya karbantartásával, az öltözővel, a szereléssel. Ez mind meg van oldva az önkormányzat által. Persze Honton is megvolt, de nehézkesen ment. Nem akarok panaszkodni, rosszat mondani, mert megtették a hontiak, amit tudtak. Megcsinálták részükről a maximumot, de az sok esetben kevésnek bizonyult. Minden játékossal személyesen megbeszéltem, hogy adódott egy új lehetőség. Menjünk vagy ne? Az is lehet, ha Honton maradunk, többen is elmentek volna. Azt is mondhattam volna, nem váltunk, de aztán akár egy nagy pofára esés is lehetett volna a vége, amikor kiderül, hogy nem vagyunk meg tizenegyen sem.

– Mennyire játszott szerepet döntésében, hogy gyors egymásután több alapember is odébbállt volt állomáshelyén?

– Korábban mindig bíztunk benne, hogy el tudunk érni egy dobogós helyezést, erre az előző idényben lett is volna reális lehetőségünk, de jött ez a vírus, így abbamaradt a bajnokság. Aztán a közelmúltban például Buzás Levente, Majer Ferenc, illetve Oláh Ádám is eligazolt, akik a kezdő tagjai voltak. Megint újra kellett volna építeni a csapatot, ami nem lett volna könnyű. Az előző idényben el tudtunk érni egy bizonyos szintet, már nem úgy álltunk ki, hogy az a cél, ne kapjunk tízet vagy ötöt, csak kettőt. Büszke vagyok a játékosokra, hogy az elmúlt egy évben abból a szempontból történelmet írtunk Honton, hogy idegenben veretlen maradt a társaság, bajnokikon és edzőmérkőzéseken is. Ezt szerintem nem sokan mondhatják el magukról! Persze tudom, hogy ezzel nem jár semmi, azon kívül, hogy saját magunknak büszkeség. Remélem, hogy a korábbi játékosaimmal, és pár új emberrel kiegészülve, tudunk csinálni egy jó kis csapatot Nagyorosziban.

– Gyakorlatilag az “új” Nagyoroszit a korábbi honti alakulat gerince alkotja majd?

– Nagyjából. Jött hozzájuk három új srác Erdőkertesről, akik Honton szerepeltek tavasszal próbajátékon edzőmérkőzéseken. Mellettük tizenketten leszünk az előző honti keretből, körülbelül 5 fő pedig a korábbi Nagyorosziból marad. Így lesz egy maximum húsz fős keretünk. Kell idő az összecsiszolódásra, meg kell ismerkednünk a környezettel. Eddig a honti szurkolók szidtak, vagy éppen biztattak, most már a nagyorosziak fognak. Nem tudom, hogy fognak viszonyulni hozzánk. Az viszont fontos, hogy a fél csapat helyi kötődésű vagy itteni lakos. Ugyan a másik fele nem, de ez már trend, mindenhol így van, csak így lehet fenntartani az egyesületeket, így lesz Patakon, Dejtáron vagy Ipolyszögön is. Minden klubnál vannak “idegenlégiósok”! Honton is volt arra példa, hogy egy nem helyi jobb teljesítményt nyújtott, mint egy falubéli lakos, holott nem is az ő településéért kellett küzdenie, mert “csak” egy “vendégjátékos” volt.

– Miért léptek vissza a megye háromba?

– A “szabad rablás” két hete alatt több játékost is ezzel a módszerrel vittek el Nagyorosziból. Ezt egyik pillanatról a másikra tudtam meg véletlenül. Nagyon kevés idő maradt arra, hogy új embereket igazoljunk. Az ifit is meg kellett volna oldanunk, az előző időszakban pedig szinte nem is volt helyi srác az U19-ben. Nem volt olyan megfelelő ember, aki az ifjúsági csapattal foglalkozzon. Abba gondoljanak bele, egy személynek mekkora munka, ha a közeli falvakból kell összeszednie tizenöt játékost. Nem úgy van, mint régen, amikor azt mondtuk, délben indul a busz ABC elől, aztán időben ott vártak a gyerekek. Én nem látom értelmét annak, hogy a nagyoroszi adófizetők pénzéből, az önkormányzat költségvetésének kárára, más faluk szülötteit hurcolja az egyesület. Leginkább viszont ott volt meglőve ez az egész, hogy nem volt olyan ember, aki ezzel foglalkozzon, innentől kezdve pedig nincs miről beszélni. Tehát nem tudtunk volna ifit kiállítani. A másik ok, és most meg is lehet sértődni, de egyet is lehet velem érteni: én csak “bohóc ligának” hívom a megye kettőt! Mindent elárul egy bajnokság színvonaláról, ha csak kilenc-tíz csapat van. Ráadásul, a Bercelen, a Szügyön, illetve a Bánkon kívül lett volna hat Salgótarján környéki ellenfelünk, mi pedig beékelődtünk volna közéjük. Szerintem nem kell ahhoz nagy lángésznek lenni, hogy előrevetítsük az eredményt, milyen “sikereket” értünk volna el ezekkel az ellenfelekkel szemben. Annak nem lett volna értelme, hogy valahogy mégis elindulunk egy osztállyal feljebb, majd négy-öt forduló után az utolsó helyen állunk, nulla ponttal és 5:40-es gólkülönbséggel. Semmi értelme nem lett volna, ha ebben az esetben mondjuk öt meccs után visszaléptetjük a társaságot.

– Mi lehet majd a csapat célja a közelgő idényben?

– Sokan visszalépésnek, szégyennek fogják fel a megye hármat. Korábban is szerepelt ebben az osztályban a Nagyoroszi, a megye egyből két év alatt, két osztályt zuhanva. Hagy ne mondjam, kinek az irányítása alatt. Szerintem ez a tizenhét résztvevős nyugati-csoport lesz olyan színvonalas, mint a megye kettő! Új csapatot építünk, egy új környezetben. A srácok nagy része végül is ismeri egymást, a korábbi Nagyoroszi játékosokkal kell összeszokniuk. Erre első körben lesz két edzőmeccs. Bízom egy jó sorsolásban, hogy fokozatosan erősödő ellenfeleket kapunk. Jó volna, ha nem rögtön az elején találkoznánk a Kemencével vagy a Patakkal. Szerintem el kell telni pár mérkőzésnek, hogy legyen valamilyen arculata a csapatnak. Összességében úgy gondolom, azt a szintet tudjuk hozni, amit a Hont mutatott az elmúlt szezonban. Le a kalappal az önkormányzat előtt, magas szinten biztosítják, hogy meglegyenek a feltételek, de mindemellett, szeretném, ha magunk mögé tudnánk állítani a helyi vállalkozókat. Itt arra gondolok, ha nem is anyagiakban, ahogy tudnak, segítsenek, mezekkel, labdákkal, üdítőkkel, vagy egy játékos szponzorálásával. El fogok menni pár ilyen személyhez. Ezt úgy tudjuk majd meghálálni, hogy a logójukat rátesszük a mezünkre. Aztán majd kiderül, hogy ez vonzó-e számukra.

Next Post

Csütörtökön Karancsberényben nyert könnyedén a Karancslapujtő

Egy félidő alatt lerendezte soros edzőmérkőzését Romhányi Tamás csapata. Csütörtökön előkészületi találkozón mérkőzött meg egymással a megye kettőbe a közelmúltba visszalépő Karancsberény és a következő szezonnak egy osztállyal följebb nekivágó Karancslapujtő. A vendégek semmit sem bíztak a véletlenre, az első félidőben szerzett öt góljukkal hamar eldöntötték az érdemi kérdéseket. A […]
error: Content is protected !!