A Diósjenőről indulva hazánk legnépszerűbb csapatához kerülő Mazzonetto-fivérek szerint kellő alázat nélkül nem juthattak volna el a Ferencvárosig.
Bizonyos időközönként manapság is előfordul, hogy egy labdarúgó Nógrád megyéből elindulva is eljut egy-egy patinásabb klubhoz. Erre a megállapításra tökéletes példának számítanak a jelenleg a magyar bajnok, ősszel a Bajnokok Ligája főtáblájáig jutó Ferencváros színeiben pallérozódó Mazzonetto-fivérek, akik annak idején Diósjenőről igazoltak hazánk legnépszerűbb csapatához. A 2017-ben profi szerződést is kapó, tizenkilenc esztendős ikreket, Nicolót, illetve Alessiot a mögöttünk hagyott időszakban szerzett tapasztalataik kapcsán kérdeztük.
– Hogyan tudnák feleleveníteni a diósjenői kezdeteket?
Nicoló: – Óvodában Józsa Csaba figyelt fel ránk, neki köszönhetjük az alapokat. Nagyon sok tornán vettünk vele részt, külföldi kupákon is, ahol szinte mindig elől végeztünk. Olyan tekintetben megmaradt a kötődésünk az egyesülethez, hogy gyakran járunk le meccsre, amikor van időnk, és sokszor összefutunk a volt edzőnkkel, akivel beszélünk pár szót. A volt csapattársakkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
– Milyen körülmények között kerültek az FTC-hez?
Alessio: – 2009-től vagyunk a Ferencvárosnál. Sok tornán láttak minket focizni, és tetszett a játékunk. Az Újpest is érdeklődött irántunk, de a Fradi mellett döntöttünk.
– Melyik poszton érzik magukat a legotthonosabban?
Nicoló: – Támadó vagyok, a szélen szeretek játszani. Erősségem, hogy gyors vagyok,technikás,robbanékony, illetve jól lövök.
Alessio: – Én irányító középpályás vagyok. Erősségeim a kulcspasszok, a védekezés, az állóképesség.
– Minek lehet köszönhető, hogy eljutottak az ország legnépszerűbb csapatáig?
Nicoló: – Sok lemondásnak, sok munkának, plusz az edzéseknek. Szintén nem mentünk volna semmire alázat nélkül. Reggel hatkor indulunk otthonról, majd este nyolcra érünk haza.
– Melyik idényükre gondolnak vissza a legjobb szívvel?
Alessio: – Minden szezonnak megvolt a maga szépsége, de amikor megnyertük a bajnokságot U12-ben, talán az a legemlékezetesebb.
– Tulajdonítanak neki valami jelentőséget, hogy pályafutásuk eddigi részében mindig egymás mellett rúghatták a bőrt?
Nicoló: – Remek érzés, mert mindig tudjuk egymást biztatni és megbeszélni meccsek után a hibákat, de tisztában vagyunk vele, hogy nem fog örökké tartani.
– 2017-ben profi szerződést kaptak. Nemrégiben pedig meghosszabbításra került kontraktusuk. Milyen érzés a Fradihoz tartozni?
Alessio: – Nagyon jó érzés a Fradi-családhoz tartozni, és sokat köszönhetünk az FTC-nek, hogy bíznak bennünk.
– Az utánpótlásban eltöltött évek után ebben az idényben az NB III-as együttest segíthetik. Mekkora a differencia a felnőtt futballban?
Nicoló: – Fizikálisan erősebbek meg rutinosabbak, de akkora különbség nincs játékban.
– Kiemelendő, Alessio időközben a Bicske elleni MOL Magyar Kupa-mérkőzésen az első csapatban is bemutatkozhatott.
Alessio: – Felemelő érzés volt debütálni! Remélem, minél többször ott lehetek majd az NB I-es csapatban és bizonyíthatok. Sokszor edzünk a felnőtt kerettel. Nagyon sokat tanulhatunk tőlük, amikor velük vagyunk.
– Jelenleg milyen ambíciókat dédelgetnek?
Nicoló: – Rövidebb távú célunk, hogy többet legyünk az NB I-es kerettel, mint edzésen, mint meccsen, hosszú távon pedig külföldön vagy egy NB I-es csapatban alapjátékosok lennénk.
– Zárszóként, mit tudnának tanácsolni az ifjú nógrádi labdarúgóknak?
Alessio: – Bízzanak magukban és merjenek nagyot álmodni!
