,,A szenvedélynek, a motivációnak meg kell lennie”

Az SBTC nyáron kinevezett utánpótlás szakmai igazgatója, Kobka Viktor mind klubszinten, mind egyénileg határozott célokkal tekint a jövőbe.

Kobka Viktor nevével jó darabig a különféle nógrádi futballpályákon találkozhattunk, mígnem az egykori labdarúgó úgy döntött, inkább az edzősködés felé veszi az irányt, utolsó jegyzett mérkőzésére kettőezer-tizenegy május 15-én került sor pásztói színekben. Ezt követően az előző években folyamatosan képezte magát cikkünk főszereplője, aztán az elmúlt nyáron úgy döntött, elfogadja az SBTC ajánlatát és az utánpótlás szakmai igazgatója. Bár az ambiciózus szakember már korábban meg szerettük volna szólalgatni, üres frázisokat azonban nem szeretett volna a levegőbe pufogtatni, nemrégiben viszont úgy határozott, készen áll az interjúra! Következzen hát a több témát érintő beszélgetésünk!

– Meglepően hamar, huszonnyolc évesen hagyta abba a nagypályás focit. Miért döntött így?

– Nem gondolnám, hogy korán hagytam abba, inkább pont jókor, hisz akkor voltam a saját magam edzője – kezdte Kobka Viktor. Ekkor már dolgoztam az utánpótlás mellet a PSK felnőtt csapatánál játékos-edzőként. Én már akkor öt éve edzősködtem, és úgy voltam vele, hogy ha egy komoly helyre el tudok menni dolgozni az utánpótlásba, akkor már nem játszok tovább, inkább minden erőmet a tanulásba és az edzősködésbe teszem bele. Jött egy lehetőség a Honvédnál, így belevágtam.

– Miért határozott úgy, hogy az edzői pályára szeretne lépni?

– Nekem nagyon jó edzőim voltak. A kezdetekkor Csóri József (nagy hatással volt rám), a serdülő válogatottnál Sipkó Sándor és Répás Béla bácsi, majd pedig a Fraditól az MTK-ba már az a Szalai László igazolt át, akinek megismerése mérföldkő volt az életemben, példakép volt számomra. Hazatérve Nógrádba pedig egy Simon Attilával találkoztam az SBTC-nél, nos hát, vele is élmény volt dolgozni. Majd egy kiváló vezetővel is összehozott a sors a pályám során, (ekkor már edzőként) ő pedig nem más volt, mint Salkovics Gábor, a Honvéd utánpótlás vezetője.

– Mi történt önnel a mögöttünk hagyott években?

– Nagyon sok minden történt. Ami a szakmát illeti: majdnem öt év a Honvédnál, az U7-től az U14-ig, minden korosztálynál voltam vezetőedző. Voltam a korosztályok vezetője az U7-től az U11-ig. Aztán hazaköltöztünk, majd Gyöngyösön folytattam, ahol az U19, majd az U13 mellett dolgoztam. Ide az a Nagy-György Gábor hívott, akivel Egerben együtt végeztünk a “B” licencen az ő személye miatt mentem a klubhoz, de nagyon jól éreztem magam. Közben dolgoztam a TK-stábban is, és hogy-hogy nem, egy rövid ideig újra közöm lett a PULC-hoz is, ahol a szakmát elkezdhettem anno, és ezért nekik a mai napig hálás is vagyok. Menet közben elvégeztem az UEFA “A” Licencet, jelenleg pedig az UEFA Elite Youth tanfolyamra járok.

– Milyen közelebbi és távolabbi ambíciókkal rendelkezik egyénileg?

– Nézze, én ezt a sportot tényleg nagyon szeretem, nálam ez nem pénzkérdés, és végképp nem pozíciófüggő. Én ezt az egészet úgy fogom föl, hogy dolgozhatok bárhol, de a szenvedélynek, a motivációnak meg kell lennie, anélkül nem ér semmit az egész, és én szeretem magam jól is érezni ott, ahol vagyok. Tehát a tűznek folyamatosan égnie kell, ha elkezd pislákolni, akkor vége az egésznek. Közelebbi céljaim közt szerepel az, hogy javítsak a megyei utánpótlás futball megítélésen, egy pozitív, befogadó, gondolkodó közeg kialakításával. Távolabbi pedig, hogy minél több kreatív, nyomás alatt dönteni akaró -és tudó- egyéniséget nevelni a magyar focinak.

– Az előző esztendők során milyen szinten figyelte a Nógrád megyei labdarúgás eseményeit?

– Folyamatosan nyomon követtem, hisz a barátaim mind ebből a közegből jöttek, és ők a mai napig a barátaim!

– Hogy fogadta az SBTC nyáron történő megkeresését?

– Először február végén érdeklődtek nálam, majd Szemán Norbert ügyvezető június elején keresett meg, ekkor felgyorsultak az események. Én akkor is itt laktam, amikor hét közben a fővárosban voltunk, nagy visszatérés nem volt, Pásztó-Budapest pedig nem távolság.

– Pontosan mi a feladata a salgótarjáni klubnál?

– A feladatom az U7-től az U19-ig a szakmai munka összehangolása, a DVTK-tól kapott szakmai program alapján. Ebben minden segítséget és támogatást megkapok Tajti József sportigazgatótól. Ezen felül az edzők munkájának koordinálása és segítése, szakmai fejlődésük biztosítása. Meg kellett (kell) őket nyernem, hogy akarjanak tanulni-fejlődni, többek lenni, mint tegnap. Minden korosztályt láttam edzésen, meccsen, minden gyermeket ismerek, de a legtöbbnek tartottam is már több foglalkozást. Naprakész vagyok mindenből, és segítem minden edzőnket. Jó úton járunk, tudom! Példát kell nekik mutatnom mindenben (alázat, szorgalom, pozitivizmus, hit, szakma).

– Miképpen kell elképzelni az egyesület utánpótlásában zajló munkát A-tól Z-ig?

– A klubnál zajló munka a következő: Nyáron sokat toboroztunk, ezért hála istennek, a kis korosztályok létszáma szépen felduzzadt. Az ovisoknál heti kétszer a Tarlósi-testvérek tartanak edzéseket, nagyon szeretik őket a kicsik. Picit feljebb, az U9-ben sikerült egy nagyon értelmes-intelligens kollégát a nyáron idecsábítani Urbányi Tamás személyében. Példa értékű az itt zajló munka és az a pozitív attitűd, ami az edzéseket belengi. Az U10-11-nél Berki Krisztián régi motoros, a Bozsikosoknál évek óta kiváló munkát végez a klubnál. U12-ben Sárközi Tomi személyében egy fiatal, tanulni vágyó, befogadó kollégát ismertem meg, aki nagyon lelkiismeretes. A nagypályásoknál Stark János az U14, Sebestyén Szilárd az U15, Sipkó Sándor és Szabó Gábor az U16 és U17, Tőzsér Zsolt  pedig az U19 edzője. Az ő munkájukról pedig az a tény mindent elmond, hogy sok tehetség feljebb játszik hétről-hétre, és így is az öt nagypályás korosztályból  négy dobogón vagy annak közelében van. A női focit Szabó Gábor intézi, itt is egyre többen járnak az edzésekre. A kapusoknál pedig Babják Csaba húsz kis kapustehetséggel foglalkozik napi szinten, ami példaértékű. Elindítottam az SBTC Talent-programot, itt egyéni képzések zajlanak, ezt én tartom és vezetem. Szeretik… Ezen felül, akik  önzetlenül segítenek: Polaneczki Péter, Chován Péter, Szabó Attila, Tábori Péter. Nekik ezúton is köszönök mindent! Ezen kívül Horváth Zsolt a technikai vezető, az utánpótlásban ő tartja kézben az ügyeket. Ezen felül az MLSZ nógrádi vezetésétől is sok segítséget kapok, amiért jár a köszönet.

– Az eddigi tapasztalatai alapján, hogy látja a fekete-fehér fiatalok lehetőségeit?

– Véleményem szerint, nagyon sok van az SBTC utánpótlásában, rengeteg tehetség, akiket csak fel kell rázni és a gondolkodásukat kell egy kicsit pozitívabbá tenni (ez vonatkozik az edzőkre is). Ha az infrastruktúra javul és és megépül jövőre az Utánpótlás Centrum, szerintem még nagyobb fejlődés várható. Nekem, nekünk erre készen kell állnunk szakmailag, emberileg és mentálisan. Folyamatosan tanulnunk, fejlődnünk kell minden téren, én ebben hiszek!

– Mivel lenne elégedett az elkövetkezendő években?

– Középtávon azzal, ha sikerülne az edzői állományt bővíteni, illetve tiszta korosztályok kialakítására kell törekednünk. És szeretnénk minél több játékost a felnőtt csapatunk keretébe tudni a saját utánpótlásunkból.

error: Content is protected !!