,,Nagyon sok felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg az elmúlt harmincegy esztendő!”

A karancsaljai labdarúgásban több, mint harminc esztendőn át központi szerepet betöltő sportember, Lantos Sándor szerint sokat változott a megyei foci az elmúlt időszakban.

Vannak olyan sportemberek, akik még a korábbi évtizedek során vettek tevékenyen részt Nógrád labdarúgásában. Ebbe a körbe sorolható az a Lantos Sándor is, aki több, mint harminc esztendőn át segítette lelkiismeretes munkával szeretett egyesületét, a Karancsalja MSE-t. A manapság a keleti megye háromban versenyző csapatot napjainkban a pálya mellől, már szurkolóként buzdító egykori vezetőt nemrégiben kisebbfajta anekdotázásra kértük, aminek szívesen eleget is tett.

– Kezdjük a legfontosabbal. Hogy van manapság?

– Köszönöm, egészségileg jól vagyok, de lelkileg nagyon megviselt szeretett feleségem váratlan halála, melyet még nem tudtam feldolgozni – vágott bele Lantos Sándor.

– Milyen emlékekkel tekint vissza futballista pályafutására?

– Labdarúgó-pályafutásom lehetett volna hosszabb is (1963-1975), de választanom kellett a foci és a zene között, mert a kettőt nem lehetett együtt csinálni. Annyira nem voltam nagy tehetség, hogy a fociból megéljek, ezért a zenét választottam. Azért arra büszke vagyok, hogy negyvenhét éves koromig kispályáztam!

– Aztán, mint aktív sportvezető, 1989-től, egészen 2016-ig segítette a település csapatát. 2009-től egymás után öt ezüstérmet szereztek, kicsivel maradtak le a bajnoki címről. Hogyan tudná feleleveníteni ezeket az időket?

– Barátaimmal közel tízéves szünet után indítottuk újra a versenyszerű labdarúgást Karancsalján.  Nagyon sok felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg az elmúlt harmincegy esztendő! Hiányérzet ma is bennem van az öt ezüstérem után, legjobban az utolsó tíz percben elveszített Karancsalja-Somos mérkőzés fáj, hiszen akkor talán feljebb tudtunk volna lépni a megye egybe, mivel akkori polgármesterként ebben sokat tudtam volna segíteni!

– Aztán 2016-ban sajnos, huszonöt esztendőt követően vissza kellett lépniük a legalacsonyabb osztályba. Ekkor mi játszódott le önben?

– Annyira megviselt a megye háromba való visszalépés, hogy lemondtam a sportvezetőségi tisztségemről. De nem volt más választásunk a visszalépést illetőleg, mert teljesen szétesett az ifjúsági csapatunk!

– Meglátása szerint jelenleg miért ilyen nehéz kézben tartani az utánpótlást?

– Mivel a hosszú évek során foglalkoztam az ifjúsági csapattal, és edzőként két alkalommal nyertem velük bajnokságot, azt ki merem jelenteni, hogy a régebbi időkben (1990-2000-es évek), sokkal tisztelettudók, kezelhetőbbek voltak a fiatalok. Igazi baráti közösségeket, kollektívákat alkottak. Ma már a foci nem olyan vonzó a fiatalok számára, számos más lehetőség adódik életükben, ami sokszor nem mindig jó irányba tereli őket!

– Manapság mennyire követi nyomon az együttes szereplését?

– Amikor csak tehetem, minden mérkőzésen igyekszek ott lenni, ha igényt tartanak rá, próbálok segíteni. Még a távoli idegenbeli mérkőzésekre is elkísérem a csapatot.

– Mit gondol, milyen mértékben változott meg a megyei labdarúgás az elmúlt évtizedekben?

– Megyei viszonylatban sokat változott a futball az elmúlt évtizedekben, azt gondolom, hogy negatív irányba. Patinás, nagy múltú csapatok tűntek el különböző okok miatt (SESE, Tűzhelygyár, Öblös, Bányagép, Síküveggyár), vagy alacsonyabb osztályokban vegetálnak. A mindenkori megyei bajnokaink nem tudnak bennmaradni az NB III-ban! Nincs olyan játékosmegfigyelői-rendszer, mint régen működött és a Nógrád megyei tehetségeket például az SBTC-be irányította. Sajnos már a megyei szinten is döntő szerepet játszik az anyagi juttatás, talán még egy kicsit lejjebb is. A mai napig nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy tíz évig tagja voltam a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség Társadalmi Elnökségének, ahol nagyszerű sportemberekkel dolgozhattam együtt az 1999-2009-es időszakban!

– Végezetül, rutinos sportemberként, mit tudna tanácsolni a jelenlegi egyesületi vezetőknek, hogy minél tovább tudják kézben tartani szeretett csapatukat?

– Ebben a nehéz időszakban elhivatottság, nagy futballszeretet szükséges az egyesületi vezetők részéről ahhoz, hogy magánéletüket feláldozva, sok másról lemondva irányítsák kedvenc csapatukat. Emellett nem árt a kellő szakértelem, vezetői rátermettség sem. Döntő szerepet játszik a kapcsolatrendszer megteremtése és kialakítása az önkormányzatokkal, vállalkozókkal, szponzorokkal az anyagi biztonság megteremtése érdekében. Nagyon remélem, hogy hamarosan átvészeljük ezt a válságos időszakot és újra indulhatnak a bajnokságok! Minden futballszerető embernek erőt, egészséget és kitartást kívánok!

error: Content is protected !!