A hétvége játékosa a Megyei III. osztályban: Kosik János

A Becske támadója mesterhármassal segítette hozzá csapatát a Keszeg elleni idegenbeli 6-4-es sikerhez.

Szerkesztőségünk az őszi szezon során is fordulóról-fordulóra megválasztja a Megyei III. osztály adott hétvégéjének legfigyelemreméltóbb teljesítményét jegyző futballistáját.

A tizenkettedik kör után a nyugati-régióban szereplő Becske támadója, Kosik János lett a befutó, aki mesterhármassal vezette győzelemre a Keszeg elleni nem mindennapi csatában idegenben hat-négyes arányban győzedelmeskedő együttesét. Most pedig következzen a rutinos csatárral készített interjúnk!

– Hogyan tekint vissza a Keszeg elleni viharos összecsapásra?

– Elszomorodtam a keszegi edző nyilatkozatát látva – kezdte Kosik János. Szerintem megalázott minket ezekkel a gondolatokkal, amik abszolút nem igazak! Ők semmivel sem voltak különbek. Egy szituációnál összeütközött a hazaiak kapusa és az egyik védője, azt hitték, én voltam a hibás, pedig nem. Azért oda akartam menni segíteni, aztán a söprögető odajött és bevert egyet… Kiállítás viszont nem történt, még én kaptam sárga lapot. Ezután állandóan a nemi szervét mutogatta és kacsintgatott nekem… Milyen sportember az ilyen?! Aláírom, hogy öreg csapat vagyunk, de azért egy ötvenéves embernek nem illik olyat odarúgni, hogy még nekem is fájt. Akkor most ki a pankrátor?! Nálunk a csapatból nem is tudnék olyat mondani, akire ráillene ez a kifejezés. Egy keszegi néző folyamatosan bejárkált a pályára, egy másik pedig azt kiabálta nekem, hogy “te birka, innen élve nem mész el!” Ha már a hazai edző annyira kihangsúlyozta a korokat és a súlyokat, azt is kimondhatjuk, hogy a nyugdíjasok lényegében megverték a fiatalokat. Hozzátenném, szerintem egy jó futballista van Keszegen, Terjék, a többiekből viszont ha összekötnénk hármat, aztán húsz évig fociznának, sem lennének olyan labdarúgók, mint amilyenek nálunk még jelenleg is vannak!

– Hogy érte el a góljait?

– Egyszer átemeltem a kapust, a másiknál épp elértem a labdát, aztán becsúszva elpöccintettem a kapus mellett, egyet pedig fejeltem. 

– Bár csak hat alkalommal lépett pályára az idényben, tizenkét gólnál jár, ami kifejezetten figyelemreméltó.

– Volt, hogy dolgoztam vagy valami közbejött. Amikor tudok, megyek, mert tisztában vagyok vele, hogy a csapatnak szüksége van rám. Az előző szezonban volt egy súlyos sérülésem és egy eltiltásom, amikor nagyon elment a kedvem. Lassan már én is negyvenegy éves leszek, felettem is el fog járni az idő. Mi lesz, ha nem leszek?! Én megértem a többieket, de egyszerűen nem bírok annyit, csak negyvenöt percet. Sajnos bárhová megyünk meccsre, mindenhol velem foglalkoznak, állandó jelleggel! “Rúgjátok szét”, “rohadjon meg a szemétláda”, általában ilyen dumákat kapok. Mindig négy ember csüng rajtam. Senkinek az életben nem ártottam, mégis engem találnak meg és én vagyok a rossz! Engem egyébként nagyon megviselt lelkileg, amikor tavaly kiállítottak Erdőkürtön és fél évre eltiltottak. Sosem volt még velem ilyen. Meg lehet nézni a statisztikámat, az volt a második piros lapom és mindjárt hat hónapot kaptam egy beszólás miatt, nem nyúltam hozzá senkihez és nem csináltam semmit! Soha nem bántottam még egy bírót sem, sőt mostanában szokott hozzánk jönni egy kisgyerek, tizennégy éves, partjelző, de olyan aranyos, hogy még örökbe is fogadnám! Egyébként, ha már szóba hoztam a játékvezetőket. Amikor én még fiatal voltam, mindenki megjárta a ranglétrát, volt a serdülő, az ifi, aztán a felnőtt. Azt viszont nonszensznek tartom, hogy fiatal fiúkat rögtön felnőtt bajnokságba küldenek! Ez szerintem nem normális dolog!

– A hétvégén a Nézsa sem áll ki önök ellen. Mit gondol erről?

– Nálunk is mindenki dolgozik. Két éve már beszéltem erről. A szezon előtt kapunk egy sorsolást, ezután pedig megpróbálja úgy intézni a dolgait az ember, hogy ott legyen a meccseken. Ez a harmadik mérkőzésünk idén, ami elmarad. Például a Legénd nem jött el, aztán Rétságon viszont kiállt kompletten. Ezt sem értem! A múltkor az Ipolyszög még fél tizenegykor azt mondta, hogy eljönnek, aztán fél órára rá azt, hogy mégsem! Én Budapestről járok. Mivel az édesanyám még Becskén lakik, tíz órakor már ott voltam nála. Nekem ki fogja ezt az utat megtéríteni? A Felsőpetény ellen is úgy nézett ki, hogy nem lesz meccs, a Takács-testvérek el is mentek dolgozni, aztán mégis volt… Teljesen elment a kedvem, nem is értem ezt az egészet. Tudom, ez könnyen szerzett három pont, a baj, hogy erre nálunk sem kíváncsi senki! Mi azért indultunk el a bajnokságban, mert futballozni szeretnénk. Tudom, hogy senki nem ebből él, de én úgy vagyok vele, ha megvan a sorsolás, ahhoz igazítom a munkákat. Nekem ne mondja senki, hogy azon az egy napon fog múlni az élete, ha akkor nem megy el dolgozni! Nálunk a Takács-testvérek a szombati meccsek után éjszakára mennek munkába! Pár hete a Szügy edzője, Koplányi Örs említette, egy időben volt egy olyan szabály, hogy aki nem megy el valahova, tavasszal megint neki kell utaznia. Kérdem én, hol van ez a szabály azóta? Hova tűnt?

 

error: Content is protected !!