,,Nagyszerű munkát végeztünk”

A keleti megye kettes felnőttmezőnyben újoncként bronzéremig jutó Építők KC egyesületi elnöke, Harmos László büszke csapatára.

A szezonnak újoncként nekivágó Építők KC felnőttcsapata a dobogó legalsó fokáig jutva fejezte be a keleti megye kettő 2018/2019-es idényét. A két esztendő alatt két osztályban érmet szerző gárda aktuális eredménye kapcsán az egyesület elnökét, Harmos Lászlót kérdeztük.

– A klub vezetőjeként milyen érzésekkel tekint vissza az előző évre?

– Ennek a szezonnak úgy indultunk neki, hogy a középmezőnyben végezzünk, úgy voltunk vele, legyünk benne az első hétben, hogy tagjai lehessünk az egycsoportos megye kettőnek – kezdte Harmos László. Azt lehet mondani, repülőrajtot vettünk, jöttek az eredmények, és nem is volt semmi probléma, egységes volt és edzett a csapat. Az első félév így telt el, nagyszerű munkával ott voltunk az élbolyban. A tavasz viszont egészen másképpen kezdődött. Egy hónap késéssel startoltunk, úgy mentünk bele egy számunkra döntő jelentőséggel bíró meccsbe, hogy korábban két mérkőzésünk is elmaradt, természetesen pedig ki is kaptunk. Aztán nyertünk Kállón, majd jött a Bátonyterenye. Szerintem azt a találkozót lehoztuk, megcsináltuk, de volt egy olyan ember, akinek ez nem tetszett, és mivel az ő kezében volt a síp, azt csinált, amit akart. Ő nem egy szimpatikus egyén számunkra, mert elvett egy fényesebb érmet azoktól a gyerekektől, akik becsületesen edzettek és csinálták a dolgukat. De ezen is túl vagyunk, nyugodtan egymás szemébe tudunk nézni, a játékosok, az edző és a vezetők is. Mindenki teljesítette, amit vállalt, nagyszerű munkát végeztünk, és én is büszke vagyok a csapatra!

– Mi lehetett a bronzérem kulcsa?

– A csapatszellem, az egymásért való küzdelem, a rendszeres edzés, és azért futballozni is tudnak a srácok. Ezt a csapatot egy ember kritizálhatja, én! Senki másnak nincs hozzá joga, hogy bármilyen véleményt mondjon ezekről a gyerekekről! Főleg, ha nem ismeri a közeget, ahol élnek.

– Mi a véleménye a mögöttünk lévő bajnokságról egészéről?

– Nekem nagy nagy csalódás volt ez a szezon ezzel a “nem megyek el”, “visszalépek”, “ha kedvem van, kiállok, ha nincs, nem” hozzáállással. Én ezt egyszerűen nem értem, nem tudom ép ésszel felfogni! Akkor ne induljanak el a csapatok, hagyják a fenébe. Mi mindig megtiszteltük az ellenfeleket azzal, hogy pályára léptünk. Nem nevetséges, ami itt idén volt, hanem botrányos és szomorú! Ha valaki fölvállalja, hogy részt vesz egy küzdelemsorozatban, akkor csinálja, de az nem normális, hogy hiába várjuk az ellenfelet, vagy harminc-negyven percet késik. Ennek nem erről kellene szólnia! Lehet, én látom rosszul, de ennek nem sok értelme van! Lehet, valaki a meccs miatt nem ment dolgozni, aztán ha nem jön el az ellenfél, még azt sem tudta csinálni, amit szeret. Mondok egy példát. Az egycsoportos megye kettőben mondjuk eljönne hozzánk a Szendehely, de mi nem tudnánk kiállni, akkor jogosan háborodhatnának fel, mert a legnagyobb költség az utazás! Szóval mindenki gondolja át, mit fog csinálni, senki ne szórakozzon másik egyesülettel és emberekkel!

– Van valamilyen ötlete, ezt a valóban elítélendő jelenséget hogy lehetne meggátolni?

– Amivel szerintem meg lehetne oldani, az a kaució, de abba senki sem menne bele, mert nincs pénz. Annak is örülni kell, hogy egyáltalán el tudnak indulni a csapatok és a lefújás után képesek meginni egy üveg sört. Szóval, ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha a kluboknak olyan felelősségteljes vezetőik vannak, akik mindenféleképpen azon vannak, hogy elmenjenek. Csak olyan együttes vágjon neki az idénynek, amely végig is tudja csinálni! Nagyon sajnálom az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatóságának vezetőit, mert minden rajtuk csattan, mindenki haragja, bánata, nyűgje, mindenki őket szidja, pedig szerintem nekik van hozzá a legkevesebb közük, ők csak jót akarnak, és hogy menjen előre a focink! Aki dolgozik, az hibázik, még én is.

– A legfrissebb hírek szerint az Építők KC melyik osztályban vehet részt a következő idényben?

– Ez még képlékeny, ötven-ötven százalék. Még vannak előttem tárgyalások, de jövő héten szerdáig minden végérvényesen eldől. A Bozsik-program a legnagyobb problémánk, mert minden salgótarjáni fiatal, aki egyszer valaha is labdába rúgott, le van igazolva az SBTC-hez.

– Tehát csak az utánpótláskérdésen múlhat, hová neveznek?

– A felnőttcsapat adott. Szerintem utazás szempontjából olcsóbb lesz a megye egy, mint a második vonal. Szponzori megbeszélésen és önkormányzata tárgyaláson is múlhat.

– Sok kritika éri a klubot a hazai találkozók kissé szokatlan, vasárnap délelőtt tizenegy órási kezdési ideje miatt. Mit gondol ezekről a hangokról?

– Bárhol is indulunk, ez nem változik! Megmondom, miért! Mi évek óta ebben az időpontban játszunk. A város futballszeretői pedig ki is jöttek, délután pedig megnézhetik az SBTC-t! Az egy dolog, hogy ők kiestek, akik délelőtt kinn vannak a mi mérkőzésünkön, délután mehetnek majd nézni az ő meccsüket. Akárki, akármit mond, nálunk van közösség, több százan vannak a mérkőzéseinken! Annak idején, az Öblös Faipari SC, ugyanezen a pályán, ugyanebben az időben játszott NB III-as találkozót, és mindenki el tudott jönni! Senki nem keresett kifogást! Nekünk is mindegy, mikor kell pályára lépnünk, mindenhová elmegyünk. Mindenkinek szuvenír joga eldönteni, mikor fogadja az ellenfelet, azt kellene szem előtt tartani, hogy minél több néző legyen, mert ez az egész értük van!

– Ha már szóba hozta. Városbeliként mi a véleménye a fekete-fehérek NB III-as búcsújáról?

– Én nagyon szeretem a Stécét, anno a Szalai, Répás, Básti féle csapaton nőttem el, máig járok a meccsekre. Véleményem szerint, nem korrekt dolog, amit a Diósgyőr jelenleg csinál a klubbal! Benne van a szerződésben, hogy a harmadosztályban kell tartaniuk a csapatot! Ne azért kelljen az SBTC a DVTK-nak, hogy a kétszáznegyven gyerek után fel tudják venni a TAO-s pénzt, igenis tegyenek a felnőtt gárdáért, mert ennek így semmi értelme nincs. Nem lett volna szabad engedni, hogy kiessen a csapat! Meg kellett volna erősíteni a keretet, de nem így. Nem az edzők hibája volt ez a szereplés, ezek a játékosok ennyit tudnak, fölkerültük egy gyenge megye bajnokságából. Sokkal több embert kellett volna igazolni! Mondjuk, az egész városnak ez a véleménye, sőt nagyon sokan úgy vélekednek, direkt csinálták ezt a miskolciak…

– Mint ismert, annak idején a kézilabda világából csatlakozott a labdarúgáshoz. Milyen élményekkel gyarapodott ez idáig?

– Amikor elkezdtük alulról, a megye háromból, először össze kellett szedni a gyerekeket. Meg kellett találni azt a magot, amely vevő erre és szívvel-lélekkel csinálja. Más egy olyan kézilabdacsapat, amely az NB I/B-ben vagy az NB II-ben szerepel és mondhatni, vérprofikkal dolgozik, és megint más egy amatőr társaság. Eddig remek eredményeket értünk fel, előbb felkerültünk a megye kettőbe, most pedig itt vagyunk a megye egy kapujában! Ez magáért beszél! Ezeket a gyerekeket mozgatni kell, edzetni, és valahol szeretni, amit nagyon meg tudnak hálálni! Az egy dolog, hogy “cigányozzák” őket, de ebben a csapatban játszik egy alpolgármester, egy gazdasági igazgató, MSZP-s, Jobbikos, több nációból való egyén, és mégis tisztelik egymást, senki nem bántja a másikat, csak segíti. Sosincs cirkusz, de még egy hangos szó sem! Mindenkinek erre a szintre kellene eljutni, hogy szeressék ezt a játékot, pénz és minden nélkül! Mindent ugyanígy csinálnék, ahogy eddig, mert az egész elnökség munkáját mutatja, hogy évről-évre tudunk fejlődni! Sosem vagyunk létszámhiányosak, vannak cseréink, van körbekerített pályánk, öltözőnk, meleg víz, rendezők és nézők. Mindenki az a célja, hogy így haladjunk tovább, de ezt csak alázattal és szeretettel lehet csinálni, nem a pénzért, mert az ebben nincs, aki ebből hasznot tud csinálni, az művész!

error: Content is protected !!