,,A bajnoki cím velem nem sikerült és pont”

Vitányi László elköszönt a nyugati megye kettőben ezüstérmet szerző Berceltől.

Ismét lemaradt a végső elsőségről a nyugati megye kettő aranyérméről már jó ideje álmodozó Bercel. A bajnoki címet szerző Bánktól kettővel kevesebb pontot gyűjtő, összességében tizenhét győzelem mellett négy remit és három vereséget elkönyvelő társaság így ezen a nyáron sem lép előre egy osztályt, hiába a meglévő megye egyes licence. Ráadásul nemrégiben kiderült, váltásra került sor a gárda kispadján, miután a második helyen záró csapatot az előző idényben játékos-edzőként irányító Vitányi László a távozás mellett határozott, aminek apropóján meg is szólaltattuk a ritkán unatkozó trénert!

– Miért döntött a Bercelről való távozás mellett?

– Először is, köszönöm szépen, hogy távozásom ellenére is kíváncsiak a véleményemre – kezdte Vitányi László. Remélem, a világbajnokság alatt nem untatom az olvasókat. Mondanám, hogy távozásom váratlan volt, de ez nem fedné a valóságot. Év közben már jeleztem elnök úrnak szándékomat, akkor sikerült meggyőznie a maradásról, azonban a szezon végét követően megtettem ezt a lépést. A távozásnak több összetevője van, közte több olyan ok, ami a csapatra tartozik, de fontos volt, hogy olyan feladatot szeretnék csinálni, ahol újra edzőnek érezhetem magam. Sajnos Bercelen ez nem jött volna össze, ez mellé a megye egyet sem vállalta a csapat, ezek együtt pedig a távozást eredményezték. Nem az a típus vagyok, aki egy kis apróért elvegetál, annak nincs értelme.

– Mi miatt maradhattak el a felvázolt ambíciók?

– Jó kérdéseket kapok és a határok is feszegetve vannak. Több dolog miatt nem mi lettünk a bajnokok. A legfontosabb, hogy egy nagyon egységes, erős Bánk volt ebben a legfőbb riválisunk, aki a végén nem hibázott. Sok mérkőzésen felesleges pontokat buktunk el, rengetegszer minimális létszámmal álltunk fel az aktuális bajnokin. Nekem mániám, hogy szükség van valamennyi edzésre, főleg akkor, ha egy keretben ennyi egyéniség, ennyi jó játékos van, mint amennyi nálunk volt. Voltak pillanatok, amikor a csapategység is picit mintha megbomlott volna és bizony sorsdöntő szituációkban is hibáztunk. Lehet az is segített volna, ha nem a játékosaim vonalazzák a pályát, vagy nem kell folyamatosan két-három labdarúgót az ifibe visszajátszatni. Nagyjából ezek a fontosabb okok, de mind fölött az edzői felelősség áll. Mondhatunk bármit, a cél a bajnoki cím volt. Az nem teljesült, így a legfőbb felelősség az edzőé, minden más egy apró puzzle kocka. Én pedig nem is akarok ez alól kibújni. A bajnoki cím velem nem sikerült és pont.

– Egyértelműen kudarcként éli meg az elmaradt aranyérmet?

Természetesen. Nagyon szerettünk volna bajnokok lenni, nekem is ez volt a célom. Mivel egyénileg, csapatként és klubszinten is többet tehettünk volna érte, így senki nem lehet elégedett a második hellyel. Én is hibáztam, én is többet tehettem volna érte, így számomra is kudarc az ezüstérem.

– Merre veszi most az irányt?

Remek a kérdés. Magam sem tudom. Mindennapjaimat jelenleg a héten rajtoló strandlabdarúgó NB I-es bajnokság kötötte le. Érkezett megkeresés, de egyelőre mindegyikre nemet mondtam. Azt eldöntöttem, hogy azért, mert valaki szépen kér, nem fogok csapatot vállalni. Külön választom azt, hogy hol focizom. Második szegmens az, ahol segítőként, tanácsadóként számítanak rám, és harmadik, ahol vezetőedzőként. Megpróbálom nem összemosni a három területet, hogy teljes mellszélességgel tudjak koncentrálni az adott feladatra. Az biztos, hogy edzőként csak megfelelő pályával és megfelelő játékoslétszámmal rendelkező, szimpatikus célokat kitűző csapathoz, klubhoz kötelezem el magam. Ha ilyen nem lesz a nyáron, akkor nem edzősködöm egy ideig.

– Egyes vélemények szerint tönkretette a berceli focit, most pedig új irányba indul “vándorcirkuszával”. Mit gondol erről?

– Nagyon szívesen leülnék az “egyes úrral” vagy “egyes úrhölggyel”, hogy ugyan mondja már el érvekkel, mire alapozza ezt a felvetését. A tönkretétel rám nézve rendkívül sértő, míg a vándorcirkusz a játékosokra nézve sértő, és kikérem magamnak az ő nevükben is. Nem is értem, egyesek, hogy jönnek, ahhoz hogy a tények csak megközelítő ismerete nélkül, ilyen és ehhez hasonló lesújtó véleményt formáljanak különböző emberekről. Egyszóval, felháborítónak tartom, aki ezt gondolja, és ha szerkesztő úr megszervezi, akkor nagyon szívesen leülök velük, hogy el tudják mondani, mire alapozzák ezen kiforrott véleményt. Azt elfogadom, hogy mindig az a rossz, aki épp elmegy, ezzel nincs baj, de van egy határ, amit nem léphet át senki. Ez már azon túl van. A vándorcirkusz gondolom a játékosokra utal. A berceli keretben húsz olyan játékos lépett pályára, akik legalább öt mérkőzésen szerepeltek, tehát minimum kiegészítőnek nevezhetem. Ebből hat játékos érkezett az én hívó szavamra a csapathoz (Bodor, Boér, Menyhei, Hromada, Mikesy és én). A többiek (akár én hívtam, akár más) annyira kevés meccsen léptek pályára, hogy még kiegészítő embernek sem számítottak. Az általam hozott, viszonylag többet pályára lépő játékosok közül Bodor András a tavasszal szinte végig az ifiben játszott, Mikesy Xavér pedig sérüléssel bajlódott és alig lépett pályára, valamint a hatból hárman a házi góllövőlista első öt helyezettje között végeztek. A számok alapján mindenki döntse el, hogy ez sok vagy kevés.

– Kisebb érdekesség, hogy korábbi csapata, az STC Salgótarján az ősszel birtokolt pontszámával egészen biztosan bennmaradt volna az NB III-ban, még akkor is, ha rendre súlyos zakókkal zárják a szezont. Az ismertek tükrében, utólag bánja, hogy bedobták a törölközőt?

Én akkor sem szívesen dobtam be a törölközőt, de abban a helyzetben nem volt más megoldás. Úgy mondanám inkább, hogy olyan helyzetbe kerültünk, hogy azt a törölközőt el kellett ejteni, kénytelenek voltunk eldobni, bármennyire is fogtuk volna még. Saját zsebből nem akartam egy NB III-as csapatot finanszírozni, kb ennyi a lényege.

– Rossz szájízzel köszön el a nógrádi futballtól?

Sem a rossz szájíz, sem az elköszönés nem állja meg a helyét. Én úgy gondolom, hogy az élet minden szegmensében, a világ minden táján lehet rossz tapasztalatokat szerezni, így történt ez velem is. Biztos volt, aki bennem is csalódott vagy mást várt, és fordítva is igaz. Azonban már több éve focizok Nógrád megyében, és rengeteg a pozitív emlék is. A palotási Szabó Misi bácsi korrektsége, emberségessége miatt már megérte idesodródnom, de a szép emlékeket, remek embereket sorolhatnám még. Bízom benne, hogy nem végleg köszönök el a megyétől, kicsit már magaménak érzem. Többen hangoztatták a bajnokságok átszervezésének igényét, végre valami megindul jövőre. Én úgy gondolom, hogy ez egy fontos út első lépése lehet, remélem, a döntéshozók bátran hoznak meg, még ettől is drasztikusabb lépéseket a végső cél érdekében, ez esetben néhány év múlva a megyei foci megítélése is más lesz. Bízom benne, a megye további fejlődéséért én is újra tehetek majd valamelyik klubnál.

– Zárjuk le interjúnkat pozitív témákkal. Nemrégiben UEFA “A” diplomát szerzett. Fontosnak tartja, hogy képezze magát akár hosszabb távon is?

– A “B” már tíz éve megvan, most pedig az “A”-ra is szert tettem. Mellette van pedagógus diplomám és ötödéves vagyok a jogon. Folyamatosan keresem az új infókat, impulzusokat. A labdarúgással kapcsolatosan, ha úgy alakul, akkor megcsinálom a pro-t is, de most jelenleg inkább tanulmányutakra fektetem a hangsúlyt. Több NB I-es és külföldi csapattal kapcsolatban állok ez ügyben.

– Egy ideje a Magyar Rendőr Labdarúgó Válogatottat is irányítja. Hogyan jött ez a feladat és miképpen néz ki ez a tevékenység?

Az ORFK vezetésétől jött a felkérés, és az egyik győri edzőkollégámmal közösen irányítjuk ezt a csapatot. Lassan négy éve van ez a leosztás. Eljutottunk már arra a szintre, hogy az ország minden szegletéből van játékos a válogatottban. A mérkőzések között a játékosokkal és a rendőrség országos vezetésével történő kapcsolattartás, valamint azon bajnokik megtekintése a feladatom, ahol a kerettagok szerepelnek vagy olyan játékos, akit beszeretnénk hívni. A csapat nagyjából NB III-as erősségű jelenleg, de folyamatosan igyekszünk új játékosokat bevonni. Külön büszkeség és kiemelendő, hogy Nógrád megyéből Pál Gergő is évek óta stabil kerettag, nem mellékesen a tizenegyes mezhez már senki nem mer nyúlni, hisz az egyértelműen az övé! Legutóbb Lengyelországban szerepeltünk, ahol ő szerezte a válogatott gólját. Előszeretettel lépünk pályára hazai csapatok ellen is, nemcsak nemzetközi mérkőzéseket vállalunk, hiszen gyakorolni mindig kell.

error: Content is protected !!