,,Vannak terveim”

A Salgótarjánból induló, jelenleg a Honvéd MFA utánpótlásában dolgozó ifj. Répás Béla jelenleg elégedett aktuális helyzetével, de később akár felnőttekkel is foglalkozna.

Szerencsére itt-ott fel-felbukkannak olyan szakemberek a magyar fociban, akik egykor Nógrád megyében kezdték el bontogatni szárnyaikat. Közéjük tartozik az az ifj. Répás Béla is, aki immáron hat éve dolgozik a Budapest Honvéd FC-Magyar Futball Akadémia kötelekében, az U12-es korosztályért felelős. A Salgótarjánból származó edzőt több téma kapcsán kérdeztük.

– Hogy van ebben a rendkívüli időszakban?

– Köszönöm szépen, jól vagyok – vágott bele ifj. Répás Béla. Megy az online munka. Testnevelő tanárként van olyan óra, amit megtartunk az internet segítségével, vagy adunk ki a gyerekeknek feladatokat. Osztályfőnökként is elvégzem a teendőimet, tartom a kapcsolatot a tanulókkal, a szülőkkel. A Honvédnál szintén van mindennap online foglalkozás a gyerekeknek, a járvány felbukkanása előtti edzésszámmal dolgozunk. Egy internetes alkalmazáson látom a fiúkat, hogy mit csinálnak. Tehát egyik munkahelyemen sincs fennakadás.

– Eddig milyen tapasztalatokkal gyarapodott az újdonsült szituáció kapcsán?

– Nagy kihívás elé állított, mint pedagógust, mint pedig edzőt. Testnevelő tanárként és labdarúgást űző sportemberként nem voltam annyira otthon ezekben az informatikai dolgokban, de ez a váratlan helyzet olyan kihívások elé állította a pedagógusokat, amit meg kellett tanulni. Én is sok segítséget kapok informatikus kollégáktól vagy ezen a területen jártasabb pályatársaimtól. Meg kellett tanulni az anyagok feltöltését, az online órák indítását, a programok letöltését, az ilyen jellegű kommunikációt. Nem könnyű a helyzet, de ahogy halad előre az ember, úgy csinálja egyre többet, és válik folyamatosan rutinszerűvé ez a feladat.

– Kanyarodjunk rá a múltra. Hogyan került a Honvéd utánpótlásához?

– Korábban a salgótarjáni sportiskolánál edzősködtem, az U13-as csapatot (2000/2001-es korosztály) készítettem fel. Egy alkalommal Soroksáron játszottunk mérkőzést, egy bajnoki rangadót, hiszen az első és a második helyezett találkozott. A Honvéd akkori játékosmegfigyelője kijött megnézni két srácot, és feltűnt neki, hogy a gyerekek, már a bemelegítést is milyen fegyelmezetten végezték, továbbá tetszett neki a csapatjáték és az egész edzői munkám. Ezután jelezte az általános igazgatónak, Herczeg Vinczének és javasolta, hogy nézzenek utána a SASE-s edzőnek, mert a Honvédban lenne a helye. Ő ismert engem, majd felvettük a kapcsolatot, ezt követően leültünk és megbeszéltük az elképzeléseket. Végül is így kerültem a Honvéd látószögébe.

– Aztán mi történt önnel a budapesti klubnál egészen napjainkig?

– Ez a hatodik évem. Az első két esztendőben, mint főállású nevelőtanár kerültem a Magyar Futball Akadémiához, ezzel együtt pedig az U16-os, U17-es korosztályoknál dolgoztam Somogyi Krisztián mellett pályaedzőként. Ezt követően elmentem tanítani az Egressy Gábor Szakgimnáziumba főállásban, és onnantól van úgymond vezetőedzői állásom a Honvéd utánpótlásában, a tizenkét évesek képzéséért vagyok felelős.

– Hogyan kell elképzelni az Akadémián zajló munkát egy átlagos időszakban?

– Bár van fő- és mellékállásom, azt kell mondanom, a két munkahely az egész hetemet kitölti. Minden héten van szakmai értekezlet, ahol a csapatok körüli teendőkkel foglalkozunk, illetve természetesen szakmai dolgokat is megvitatunk. Amióta én a Honvédnál dolgozok, már mindent számítógépen kell dokumentálni, azon készítjük el az edzésterveket, a megadott szempontok, illetve a szakmai elvárások alapján. Mindenféle tekintetben megvan a periodizáció, fizikai, technikai és taktikai értelemben is. Nyilván nem esünk be a foglalkozásokra, hanem előtte másfél-két órával már ott vagyunk és fölkészülünk az edzésre. Aztán megérkeznek a gyerekek, akikért onnantól kezdve mi felelünk, ahogy az öltözői rendért is. Ezután megtartjuk a foglalkozást, majd a végén, amikor elhagyták az épületet, mi még megcsináljuk az adminisztrációt, ha pedig volt próbajátékos, róla leírjuk a véleményünket. Nagyon fontos szerepük van a mérkőzéseknek, ebben a korosztályban viszont nem a bajnoki meccsek a leglényegesebbek, hanem folyamatosan játszunk, amik teljes mértékben lefoglalják a hétvégéket. Nemzetközi mérkőzéseken, tornákon veszünk részt a bajnoki menetrend mellett.

– Annak idején egyébként miért döntött úgy, hogy gyermekkel szeretne foglalkozni, illetve később akár egy felnőttcsapat kispadjára is leülne?

– Fiatal, pályakezdő edzőként ritka, hogy egyből felnőttekkel foglalkozik az ember. Testnevelői mivoltomból is az utánpótlásban kellett elindulnom. Bár salgótarjáni munkásságom alatt már dolgoztam felnőttekkel, a Cered csapatával a megye kettőben és egy osztállyal feljebb is. Az is tetszett, és még nem tettem le róla, hogy a későbbiekben akár ne váltanék a felnőttfutballra, de egyelőre az utánpótlásban találtam meg azt a számítást, ami jelenleg kielégít engem. Perpillanat úgy vélem, a tanítás és az ilyen szintű utánpótlás edzősködés mindenféleképpen jó alapként szolgálhat a jövőre nézve. Vannak terveim, azonban még sok mindennek kell ahhoz klappolnia, hogy egy felnőtt karrierbe belevágjon az ember. Úgy gondolom a szakmai fejlődésem szempontjából a Honvédnél a legjobb helyen vagyok. Nem álszerénységből mondom, de az ország egyik legjobb utánpótlásnevelő klubjáról van szó. Azt gondolom, azt itt szerzett tudás a jövőben még segítség lehet.

– Egyébként mi a hitvallása nevelőedzőként?

– A legfontosabb, hogy át tudjuk adni a gyerekeknek a sportág szeretetét. Szeressék ezt a játékot! Azt gondolom, aki nem szereti nagyon a labdarúgást, annak nagyon nehéz nemzetközi vagy profi szintre eljutnia. Legyenek meg az alap dolgok, a rend, a fegyelem, hiszen minőségi munkát csak ott lehet végezni, ahol ezek az erények jelen vannak. Nem utolsósorban, a szakmaiság is nagyon fontos, hogy mit és hogyan oktatunk. Ebbe nem akarok jobban belemenni, mivel ugye nem főállású edzőként dolgozok a Honvédnál, hanem testnevelőként, heti negyvenórás teljes állás mellett csinálom ezt. Szeretném azonban azt, hogy minden időmet a labdarúgásra tudjam fordítani!

– Meglátása szerint milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy ifjú focistának ahhoz, hogy később profi futballistává válhasson?

– Nagyon összetett, milyen tulajdonságok esetén mondjuk valakire, hogy tehetséges. Beszélhetünk fizikai adottságokról, alkati tényezőkről, technikai készségekről, intelligenciáról. Fontos, hogy mi van benne a gyerekben, és azt hogy lehet még hatványozni, fejleszteni, de talán a legfajsúlyosabb, ami el is döntheti, ki válhat profivá, élsportolóvá, az a mentalitás. Nem könnyű az alázatosságot, a rengeteg és rendszeres munkát beletenni, jókora lemondással jár.

– Követi még a nógrádi futball eseményeit?

– Természetesen, ha időm engedi, akár édesapámmal vagy egyedül kijárok az SBTC otthoni mérkőzéseire. Bár nagyon elfoglaltak a hétvégéim, amikor van rá lehetőségem, megnézem a hazai meccseket. Vélhetően sokan tudják, hogy az édesapám társadalmi elnökként tevékenykedik az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatóságán, így naprakész információim vannak az ottani helyzetről. Nagyon sok ismerősöm van a megyei fociban, így olykor előfordul, hogy más találkozókra is elmegyek. Valamilyen szinten pedig az utánpótlás bajnokságokat is figyelem, az édesapámmal való beszélgetéseken keresztül is. Szóval kimondhatom, hogy nyomon követem a salgótarjáni, Nógrád megyei labdarúgást.

– Mennyire játszott fontos szerepet édesapja tekintélyes múltja abban, hogy később ön is a foci felé vette az irányt?

– Biztos, hogy szerepet játszott, mivel, ha az akkori focit ismerve lehet ilyet mondani, profi labdarúgó volt, az ő sportkarrierjének nagyon sok minden alá volt rendelve. Én igazából ebbe belecsöppentem egy olyan gyerekként, akinek a családjában minden a sport körül forog, így a többi jött magától. Gyermekkoromban én is nagyon sokat fociztam, akár egyedül is. A felnőtt futballban nem jutottam el olyan szintekre, mint az édesapám, de az edzősködés megtetszett, és úgy néz ki, ezen a vonalon több sikerem van.

– Milyen ambíciókat dédelget a távolabbi jövővel kapcsolatban?

– Szeretnék főállásban, csak és kizárólag a labdarúgással foglalkozni!

error: Content is protected !!