,,Tudtam, hogy képes leszek felállni”

A nehéz időszakot maga mögött tudó Pécsi Róbert tizenöt hónapos kihagyás után léphetett ismét pályára tétmérkőzésen.

A múlt hétvégén lejátszott megye egyes fordulóban egy komoly visszatérésre is sor került, nevezetesen, a Szécsény VSE-t erősítő Pécsi Róbert tizenöt hónapos kihagyást követően ölthetett ismét szerelést hivatalos tétmérkőzésen. A nehézségek ellenére talpra álló, a jövőt illetően is kellő motivációval rendelkező tizenkilenc éves labdarúgót újbóli pályára lépése kapcsán kérdeztük.

– Hosszú kihagyás után léphetett ismét tétmérkőzésen pályára. Hogy tudná elmesélni az elmúlt tizenöt hónapot?

– Köszönöm szépen a megkeresést, nagyon jól esett – vágott bele Pécsi Róbert. Ez a tizenöt hónap csak erőt, és kitartást adott nekem. 2018 novemberében szenvedtem egy keresztszalag-porc szakadást egyben. Majd 2019 januárjában meg is operáltak Székesfehérváron, de sajnos a térdem behegesedett, nem tudtam kinyújtani, így Tatán újból megműtöttek, 2019 júniusában. Nagyon sok munkával, fájdalommal járt ez az időszak, voltak napok, amikor ki sem akartam jönni a szobámból, csak feküdni, és rágódni, hogy mi is történt velem valójában. De nem adtam fel, mert tudtam, hogy képes leszek felállni, és megcsinálni, ha ez iszonyatos fájdalommal, sírással jár. Ebben az állapotban próbáltam pozitív lenni, és fejben erősnek maradni, hiszen ez is a gyorsabb gyógyulásnak egy része.

– Hatványozottan rossz időpontban érkezett ez a súlyos sérülése, hiszen korábban edzőmérkőzéseken már szerepet kapott a Vác felnőtt együttesében.

– Igen, négy felkészülési meccsen is pályára léphettem. Az akkori NB I-es Haladás, az NB I-ben lévő Mezőkövesd, és az NB II-ben szereplő Siófok és Soroksár ellen is szerelést öltöttem is. De nyilván ez már a múlté, csak a jövőmre és az egészségem megtartására koncentrálok.

– Mi adott erőt a hosszú felépülési folyamat alatt?

– Az egész rehabilitációm alatt, akitől a legtöbb erőt és szeretetet kaptam, az az édesapám. Minden percben és időben ott volt mellettem, ő volt az a személy, akire igazán számíthattam, amikor rosszabb napjaim voltak, próbált felvidítani, nem hagyni, hogy feladjam a céljaimat, beleértve a nagyszüleimet is. Nagyon hálás vagyok nekik ezért. De nem utolsósorban, azoknak az embereknek is hálás vagyok, akik foglalkoztak velem mindennap, és segítettek a legjobb tudásuk szerint. Holanek Zoltánnak, Halmai Tamásnak, Holdampf Sándornak, Kövér Andi néninek, Szatmári Patriknak, illetve Pintér Attilának. Nélkülük most nem tartanék ott, ahol vagyok.

– Milyen érzés volt ismét egy hivatalos tétmeccsen pályára lépnie?

– 462. Ennyi nap telt el az utolsó bajnoki mérkőzésem, és a vasárnapi közt. Leírhatatlan érzés. Nagyon vártam már ezt az időpontot. Ezt az érzést igazán csak az tudhatja, aki sajnos már járt ilyen cipőben.

– Egyébként hogy alakult ez a klubváltás, miért éppen Szécsénybe igazolt?

– Miután a lábamban nem volt meccs, így közösen leülve a Vác vezetőivel és edzőjével, arra az álláspontra jutottunk, hogy az edzéseket az NB II-es Vác felnőttcsapatánál folytatom hétfőtől-szombatig, és a hétvégi meccseket pedig a Szécsénnyel játszom. Ezt megbeszéltük Kelecsényi Gábor edzővel, ő pedig örömmel fogadott a csapatában. Megegyezve, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor nyártól csatlakozom a Vác bajnoki mérkőzéseihez is, mint kerettag.

– Milyen törekvéssel rendelkezik a jövőt illetően?

– A célom, hogy a nyári alapozásra olyan erővel, motiváltsággal, meccsekkel a lábamban tudjak edzeni Vácon, hogy sikerüljön a szerződtetésem. Mindennap ezért teszek, és tenni is fogok, hogy igent mondjanak, és számítsanak rám a váci felnőtt futballcsapatban.

Mivel lenne egyénileg elégedett a tavaszi idény zárultával?

– Nekem most az a legfontosabb, hogy minél több percet játsszak, és visszajöjjek a bajnoki mérkőzésekbe, belemenni a párharcokba, és elfelejteni a sérülésemet. Mivel én támadó játékos vagyok, így a gólszerzés is a szemem előtt áll, ezzel segítve a csapatomat.

error: Content is protected !!