,,Teljesen megfertőzte az életemet a labdarúgás”

Gabi

Az előbb játékosként több NB-s csapatban meghatározó szerepet betöltő, majd később edzőként is eredményes Mátyus Sándor pár éve Angliában él, a szakember viszont reméli, ülhet majd még nógrádi csapat kispadján.

Vannak olyan egykori labdarúgók, akik aztán később edzőként is képesek lesznek letenni a névjegyüket. A nógrádi futball tekintetében ilyen sportember az a Mátyus Sándor is, aki előbb a pályán segített több NB-s csapatot is, majd később edzőnek állva is remek eredményeket ért el, a kétezer-tízes évek első felének egyik legjobb nógrádi trénere volt. Cikkünk főszereplője azonban öt évvel ezelőtt úgy döntött, külföld felé veszi az irányt. A fociban eltöltött évei kapcsán kérdeztük a jelenleg Angliában élő szakembert.

– Hogyan nézett ki a pályafutása legeleje?

– 1982-ben kezdtem Baglyasalján, majd egy szezon után elmentem az újjáalakuló SKSE-hez, ahol négy évet töltöttem az utánpótlásban – mondta Mátyus Sándor. Onnan az akkor NB II-es Síküveggyárhoz igazoltam.

– Hamarosan aztán jött a felnőttfutball.

– Bevonultam katonának, egy évig ott játszottam a Rétsági Honvédségnél. Nagyon jó csapat jött össze, jól is éreztem magam, remek társak között focizhattam, mint például Novák János vagy Mészáros János. Később meg is nyertük a bajnokságot. A leszerelés után a Salgó Öblös következett, majd a Volán, mely csapatommal aranyérmet is szereztünk a ’93/94-es szezonban. Onnan Nagybátonyra, majd Pásztóra mentem. Utóbbi egyesületnél akkor az NB III-ban szerepelt. Aztán jött a Selyp, ahol másodosztályú célokat tűzött ki a vezetőség, engem is megkerestek, így Heves megyében folytattam.

– A már felsorolt klubok közül hol érezte magát a legjobban?

– A Volánnal ezerötszáz néző előtt lettünk bajnokok, remek csapat volt, jó játékosokkal. Ez volt az első komolyabb eredményem. Mondhatnám a Pásztót is. Több jó futballista játszott Salgótarjánból, Balga Dodi volt az edző. Egy nagyszerű tavasz után sikerült bennmaradnunk.

– Ezt követően újabb kalandok jöttek a sorban.

– Selypről Szécsénybe mentem. Sipkó Sándor vette át a csapatot, még pontja sem volt a nehéz helyzetben lévő, utolsó helyen álló társaságnak. Sanyi megkeresett engem és Smelkó Károlyt, hogy igazoljunk át. Jól sikerült időszak volt, elkezdett jól szerepelni az együttes, majd bennmaradtunk. Nagyszerű játékostársaim voltak, mint például Juhász István vagy Hodúr Tibor. Jól éreztem magam!

– Hamarosan jött a szegedi megkeresés.

– Szintén Smelkó Karcsival elkerültünk Csongrád megyébe. Verebes József és Híres Gábor volt az edző. Nagy dolog volt, hogy az ő kezeik alatt futballozhattam, ami azt gondolom, nem is sikerült rosszul. Feljutottunk az NB II-be. Több megkeresést is kaptam, Verebes közbenjárásával jó pár egyesület felvette velem a kapcsolatot. Végül azonban a még kicsi gyermekeim úgy döntöttem, visszatérek Nógrádba, pontosabban Pásztóra. Igaz, csak kölcsönbe. Nagyon jól szerepeltünk az NB III-ban és a Magyar Kupában is. A bajnokságban negyedikek lettünk, az országos főtáblán pedig bejutottunk a legjobb harminckettőbe, ahol későbbi győztes Vasas állított meg minket, három-kettőre kaptunk ki otthon. Jó edzőkkel és korrekt vezetőséggel volt dolgom a klubnál, remekül éreztem magam.

– Hamarosan az edzősködésbe is belekóstolhatott.

– Egy sérülés miatt kihagytam három-négy hónapot, aztán nagy meglepetésemre megkeresett az akkor a megye egyben kieső helyen álló Mátraterenye. Mondták, vegyem át a csapatot játékos-edzőként, mert szeretnének bennmaradni. Ekkor kezdtem el foglalkozni az edzősködéssel. Elég fiatalon, huszonnyolc évesen. Harmadik lett a csapat. Nagyszerű gárda jött össze, sok helyi játékossal, rengeteg nézővel, jó vezetőséggel. Az akkori szponzor viszont tovább már nem tudta finanszírozni a klubot, így többen eligazoltunk.

– Visszament az Öblösbe.

– Nagy célokkal vártak, minél előbb fel szerettek volna jutni a vezetők előbb az NB III-ba, majd a másodosztályba. Megnyertük a megyei első osztályt, majd ezüstérmesként az NB II-be is felkerültünk. Simon Attila vezetésével egy nagyszerű szakmai stáb kezei alatt játszhatott egy fiatal, jó csapat. Én már rutinos játékosként, csapatkapitányként tevékenykedtem. Nagy siker volt, hogy két év alatt két osztályt ugrottunk.

– Ezután Heves megye felé vette az irányt, majd Magyargécre igazolt.

– Harmincnyolc éves koromig rendszeresen fociztam. Ráadásul tényleg nagyon jó időszakaim voltak. Elkerültem Kiskörére. Bennmaradt a korábban kiesés ellen harcoló csapat. Aztán megkeresett Pétervásáráról Bukrán Csaba, Salgótarjánból pedig rengetegen oda mentünk, például Stark, Smelkó, Kisbali. Megnyertük a bajnokságot és a kupát is, de az NB III-at már nem vállalta az egyesület. Ezt követően érkezett a megkeresés Oláh Béla által az akkor NB III-as Magyargéctől. Nagy múltú játékostársaim voltak. Fischer Pál, Duró József, Kecskés Attila, Smelkó Károly, Oláh Tibor. Harmincöt éves koromban is ilyen játékosokkal focizhattam együtt, ami felejthetetlen volt. Nagyon jó volt a vezetőség, Rácz Pityu szuper elnök volt. Annak ellenére, hogy szinte mindenki elmúlt harmincöt, masszív középcsapat voltunk a harmadosztályban. Később sajnos visszaesett a klub a megye egybe. Maradtam, a végén már edzőként is besegítettem, de akkor már lecsengőben volt ez a korszak.

– Később fokozatosan adta a fejét az edzősködésre.

– Megkeresett Kis Karcsi barátom, majd másfél évig az SBFC-ben besegítettem másodedzőként. Jól szerepeltünk, második helyen álltunk az NB III-ban, sajnos azonban anyagi problémák adódtak, így a szezon végére visszaestünk az ötödik helyre. Tavasszal még nekem is játszanom kellett. Egy külön emlék, hogy a Mezőkövesd elleni bajnokin a fiammal egy csapatban léphettem pályára. Összességében szép időszak volt. Aztán Szécsényből megkeresett Baranyi István. Onnantól pedig már csak edzőként dolgoztam.

– Nem mindennapi keretek között került Szécsénybe, gyakorlatilag egy megszűnés szélén álló csapatot vett át. Az imént említett kapcsolatfelvétel szó szerint az utolsó pillanatokban történt. Később aztán mégis remek eredményeket ért el új állomáshelyén.

– Így van. Ez egyébként igen meglepő volt. Úgy vettem át a csapatot, hogy három igazolt játékos maradt, mert az előző társaság teljesen szétesett. Abszolút új csapatot kellett építeni. Rengeteg ifistával és helyi fiatalokkal indultunk neki a bajnokságnak, ami annyira jól sikerült, hogy a végén majdnem meg is nyertük, a végén harmadik helyen végeztünk. A következő évben viszont feltettük az i-re a pontot. Ragyogó szerepléssel, utcahosszal megnyertünk mindent, a bajnokságot, a Megyei Kupát és a Szuperkupát is. Ez a mai napig felejthetetlen élmény! Kis híján három évet töltöttem a klubnál, ez az időszak szinte tényleg csak a győzelmekről és a sikerekről szólt. Jó vezetés volt, Varga László, Tóth Sándor, Baranyi István vezérletével. Jó volt a keret, fiatalok és idősebbek egyvelege. Minden összeállt.

– A sikerek után Karancskeszibe került, ahol szintén szép eredményeket ért el.

– Tizenhét év után újra visszakerült a csapat a megyei első osztályba. Majdnem sikerült rögtön be is húznunk a bajnokságot, de “csak” a második helyen végeztünk. Végig vezettük a mezőnyt, szerencsétlenségünkre azonban Vácon megszűnt az NB II-es csapat, a profi játékosok átigazoltak Berkenyére, mi pedig így elveszítettük az aranyérmet.

– Aztán Cereden ült le a kispadra.

– Ott is teljesen szétesett az előző együttes, újjá kellett alakítani a társaságot. Az alapokról kezdtünk, új játékosokkal. Az első félévben összeállt a csapat, majd a második félszezonban nagyszerűen szerepeltünk. Ezután úgy döntöttem, befejezem az edzősködést. Kaptam egy munkalehetőséget külföldről, amit elvállaltam. Öt éve Londonban élek, 2015 áprilisától kinn dolgozom.

– Miért határozott így?

– Nem láttam a továbblépés lehetőségét. Előbb a Szécsénnyel nem indulhattunk az NB III-ban, majd Karancskesziben sem volt megoldható a magasabb osztály. Cereden is hiába hoztunk össze jó csapatot, a körülmények nem voltak adottak. Igazán egyik helyen sem voltak meg azok a feltételek, hogy szintet lépjünk. Ezért úgy voltam vele, ennek így már nem nagyon van értelme. Időlegesen, egyelőre abbahagytam az edzősködést. Belevágtam egy új életbe.

– Nem lehetett egyszerű a döntés. Hiányzik is a nógrádi fociból. Vajon egyszer még visszatérhet?

– Teljesen megfertőzte az életemet a labdarúgás, a mai napig az egyik szerelmem. Rengeteg élményre tettem szert, nagyon sok jó játékossal focizhattam együtt, remek edzők kezei alatt dolgozhattam. Teljes mértékben meg vagyok elégedve azzal, ami kijött a pályafutásomból. Az, hogy lehetett volna több is, a szerencsén is múlott. Így jött össze, de nem panaszkodom. Boldogan hagytam abba a futballt. Azt nem mondom, hogy már nem fogok a labdarúgásban dolgozni. Szeretnék, mert nagyon hiányzik. A magyar közeg is, pedig tudjuk, hogy istenigazából milyen. Bízok benne, még tudok majd Nógrád megyében edzősködni! Remélem, már nem is kell rá sokat várni! A lehetőségek egyre kisebbek, de úgy vélem, ha a futball iránti szeretet, alázat mindenkiben megvan, akkor szerintem még mindig lehet eredményt elérni. Hiányoznak még a fociból a korábbi szponzorok is. Gondolok itt olyan emberekre, mint Kopka László, Simon Imre, Rácz Pityu, Sebó János, Ferenczi Béla, Varga László vagy éppen Tóth Sándor. Ők a saját pénzüket tették bele a futballba. Egy ideje pedig itt van például a sok TAO, mégsem érik el a korábbi eredmények negyedét sem. Lehet tudni, ide-oda milyen TAO-pénzek mennek be, a felnőttcsapat pedig vergődik. Ez most hogy van?!

Next Post

,,Örök szerelem maradt a foci"

Az előbb játékosként több NB-s csapatban meghatározó szerepet betöltő, majd később edzőként is eredményes Mátyus Sándor pár éve Angliában él, a szakember viszont reméli, ülhet majd még nógrádi csapat kispadján. Vannak olyan egykori labdarúgók, akik aztán később edzőként is képesek lesznek letenni a névjegyüket. A nógrádi futball tekintetében ilyen sportember […]
error: Content is protected !!