,,Szép pályafutást tudhatok magam mögött”

A nógrádi származású Gulyka Zsolt negyvenhárom évesen tölt be meghatározó szerepet a Heves megyei első osztályt magabiztosan vezető Lőrinci színeiben.

Gulyka Zsolt tizenkét évesen az egykori SKSE színeiben indította pályafutását. Később megfordult a Palotás, a BSE, a Salgó Öblös, a Mátranovák, a Kisterenye, az SBTC, majd a 2005-ben a nógrádi megye egyben bajnoki címet szerző Kisbágyon színeiben is. A negyvenhárom esztendős középpályás ezt követően úgy döntött, Heves megye felé veszi az irányt, Pétervásárára igazolt, majd egy kis nagyrédei kitérő után csatlakozott jelenlegi állomáshelyéhez, az ősszel újoncként remek idényt futó Lőrincihez. A rutinos labdarúgóval több téma kapcsán beszélgettünk.

– Hogyan gondol vissza a megye egyben elért aranyéremmel megkoronázott kisbágyoni évekre?

– 2002-ben kerültem Kisbágyonba, Jeck Feri bácsi és Nagy Tomi hívására – kezdte Gulyka Zsolt. Kopka Laci bácsi támogatásával kiváló társaság jött össze, családias légkör jellemezte csapatunkat. Ez a lényeges momentum volt sikereink kulcsa. 2003-ban ezüst-, egy évvel később bronzérmet szereztünk, 2005 nyarán pedig bajnoki címet ünnepelhettünk a dél-nógrádi kis faluban. Nagyszerű közösség volt, jó focisták, jó emberek. Minden edzést, mérkőzést ünnepnek tekintettünk. Jellemző, hogy az akkori csapat tagjaival a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

– Milyen érzésekkel vették tudomásul, hogy megszűnt a korábban sikeres egyesület?

– Természetesen nagyon nehezen éltem, éltük meg a csapa megszűnését. De azt tudni kell, hogy akkoriban az egyesület körülményei már messze voltak az előző évekéhez képest.

– Ekkor elhagyta Nógrád megyét. Hogy tudná összefoglalni a Pétervásárán eltöltött esztendőket?

– 2009 elején keresett meg Pétervásáráról az akkori edző, Bukrán Csaba. Többed magammal kerültünk akkor Salgótarjánból Péterkére. Ebben a bajnokságban, és a következőkben is folyamatosan dobogó közelben voltunk, illetve a kupában országos táblára jutottunk, ahol 2011 tavaszán Kecskeméten a Sport TV Kupa (régi Szabad Föld) elődöntőjében tv-s meccset játszhattunk, ahol sajnos kettő-egyes vezetésről, három-kettőre “sikerült” kikapnunk a Báránd csapatától. 2012-ben értünk fel először a dobogóra, harmadikok lettünk Pádár Béla vezetésével, ekkor már helyi és környékbeli játékosokkal a csapatban. 2014-ben pedig ezüstérmet szereztünk, az egészen más feltételekkel rendelkező gyöngyösiek mögött. Ez óriási eredmény volt.

– Egy kisebb kitérő után, aztán 2016-ban jött a Lőrinci, mely együttes magabiztosan áll az élen a hevesi megye egyben.

– A Lőrinci előtt még játszottam egy fél évet Győri Zoli irányításával Nagyrédén, ahol kitűnő társaságba kerültem. Sajnos az egyesület vezetése a megye első osztálytól való visszalépés mellett döntött a bajnokság végeztével. Miután Zoli Lőrincibe (a régi focibarátoknak, Selypi Kinizsi) került, hívott, hogy tartsak vele. Ekkoriban megye kettő volt Selypen, de a vezetőség egyértelmű célja volt a megye első osztály kivívása, ami a második évben sikerült is. Az első idényünk kiválóan sikerült a felsőbb osztályban, hiszen a Hatvan mögött a második helyet szereztük meg. Idén pedig, egy kiváló őszt produkálva vezetjük a tabellát, jelenleg öt pont előnnyel.

– A gárda legtapasztaltabb tagjaként tölt be meghatározó szerepet az említett alakulatban. Milyen érzés, hogy játékával segítheti fiatalabb társait?

– Az, hogy legrutinosabb vagyok sajnos azt is jelenti, hogy a legidősebb is. Lassan eljön a vége a pályafutásomnak. Ezt a folyamatot próbálom lassítani – békeidőben – heti három edzéssel, ahol ugyanúgy csinálom a Bódis Barna edző által előírt penzumokat, mint a legfiatalabbak. Nagyon jó a csapat korbeli összetétele, hiszen rajtam kívül is több magasabb szintet megjárt rutinos labdarúgó van, aztán ott vannak a lendületes “húszasok”, és nálunk is vannak tehetséges fiatalok, akik közül a Heves megyei bajnokság szabálya szerint, egynek kötelezően végig a pályán kell lennie. Nagyszerű társaság van most Selypen, szeretünk a mérkőzések után is együtt maradni, erősítve az egységet. Valószínű, ez is a siker egyik záloga.

– Szerepel a csapat céljai között egy esetleges feljutás az NB III-ba?

– A csapat célja a bajnokság megnyerése volt, de a kialakult helyzetben fogalmunk sincs, hogy mikor kezdődik a folytatás, ha egyáltalán lesz lehetőség a bajnokság befejezésére. Ezzel párhuzamban, a várhatóan megváltozó gazdasági környezet igen csak kétségessé teszi a magasabb osztályban való indulás lehetőségét.

– Egyébként sosem akart visszatérni Nógrád megyébe?

– Megkeresések voltak, de mivel jól éreztem magam Pétervásárán, és amúgy sem vagyok valami vándormadár típus, nem gondolkodtam azon, hogy visszatérek Nógrádba.

– Azért még figyeli a nógrádi labdarúgás történéseit?

– Természetesem – főleg a honlapjukon keresztül – figyelemmel kísérem a nógrádi futballpályák történéseit, hiszen sok ismerősöm játszik, edzősködik nógrádi csapatoknál.

– Bármilyen értelemben tudná véleményezni a hevesi és a nógrádi foci közötti különbségeket?

– Nem szeretném összehasonlítani a két megye “viszonyait”, miután több, mint tíz éve Heves megyében sportolok. Nem lenne ildomos a nógrádi körülményeket, bajnokságot minősítenem vagy különbséget tennem a hevesivel. Az kétségtelen, hogy a TAO megjelenése után, Heves megyében jelentősen nőtt a sportpályák infrastruktúrája. A megyei első osztály valamennyi csapatánál valamilyen felújítást eszközöltek. Van, ahol a pályát, az öltözőket, akad, ahol a pálya környékét tették rendbe.

– Utólag valamit másképpen tenne pályafutása során?

– Nem csinálnék semmit másképpen. Úgy gondolom, hogy képességeimnek megfelelően eddig szép pályafutást tudhatok magam mögött. Rengeteg kiváló labdarúgóval játszhattam együtt, nagyon sok jó embert ismertem meg a focinak köszönhetően.

– Kispályán is rúgja a bőrt, a Fort-Bau csapatát erősíti. Mit jelent az ön számára ez a játék?

– A Fort-Bau egy nagy család, sokszor jövünk össze családostul is a kispályás “kötelezettségeinken” túl. Chován Peti csapatvezető példásan mozgatja a társaságot. Hol erdélyi túra, hol kisterenyei disznósütés szerepel a programban. A mérkőzéseken már nem csak a győzelem, hanem a társaság is fontos.

– Végezetül, hogy éli meg a jelenlegi rendkívüli helyzetet?

– Mint minden normális dolgozó ember, nagyon nehezen. Családommal természetesen mi is betartjuk a szabályokat, és bízunk abban, hogy minél előbb és minél kevesebb “veszteséggel” lecseng ez a borzasztó járvány. Azért a sportot nem hanyagoljuk el, az előírásokat betartva kijárunk a szabadban mozogni. Köszönöm az érdeklődést a honlap főszerkesztőjének! Ezúton kívánok jó egészséget a nógrádi focibarátoknak, remélem, minél előbb szurkolni tudnak kedvenc csapataiknak a pályákon!

error: Content is protected !!