,,Stabil lábakon állunk”

A mohorai fociéletben különféle szerepekben 1983 óta jelenlévő, a fokozatosan fejlődő egyesületet 2006-tól kezdve elnökként segítő Gál Tibor még jó darabig a megyei első osztály tagja lenne szeretett klubjával.

Egy hozzáértő vezető megléte elengedhetetlen a fociklubok mellett, kell valaki, aki lelkiismeretesen egyengeti az egyesület útját, annak mindennapi élete során. Szűkebb környezetünkben is találkozhatunk ilyen lelkes vezetőkkel, példának okáért a jelenleg a megyei első osztályban vitézkedő Unicum FC Mohora elnöki tisztségét betöltő Gál Tiborral. A szeretett egyesületét jó ideje segítő sportemberrel múlt, jelen és jövő kapcsán beszélgettünk.

– Kezdjük a legelején, hogy van manapság, manapság mivel telnek mindennapjai?

– Köszönöm a kérdést, a rövid válaszom: vírusmentesen és munkával – mondta Gál Tibor. Kicsit bővebben: elmondhatom, a korábbi évek rohanása, lendülete, irama most lelassult, szerencsére nem pedig megállt. Ezt említhetem magánemberként és egy vállalkozást vezető személyként is. A probléma adott, és ezen csak az idő segít. Most van lehetőségünk gondolkodni, de egy biztos, a kabátot újra kell gombolni mindenkinek. Most én is minden területen a megoldásokat keresem, de főleg a cégemben, mert hetven alkalmazottnak kell munkabért biztosítanom. Mindezt úgy, hogy piacunk ötven százalékát elvesztettük. 

– Ön egyébként, mint egy megye egyes klub vezetője, folytatná még ezt a szezont vagy inkább már a következőre koncentrálna?

– A médiából hallhatjuk, hogy az UEFA minden tagszövetségét arra biztatja, próbálják meg a pályákon eldönteni a bajnokságokat és nem a kerekasztalnál ítéletet hirdetni. Gondolom, az MLSZ felelősségteljes döntést fog hozni. A profiknál azon lesznek, hogy végigvigyék az idényt. Az amatőröknél valahogy megyei bajnokokat kellene hirdetni, de én ezen a szinten nem látok esélyt a folytatásra. Március 14-én volt az utolsó forduló a bajnokságban zárt kapuk mögött, azóta nyolc mérkőzés kiesett, papíron pedig még maradt három. A megyében nem csinálhatják meg, hogy szerda-szombat ritmusban kelljen játszani, ez a szint erre alkalmatlan. Én már nem hiszek benne, hogy be tudjuk fejezni a szezont, inkább már az új évadra törekednék és örülnék neki, ha a játékosaink újra a pályán lehetnének, akár csak edzés formájában is.

– Térjünk rá a mohorai foci múltjára. Mikor és miért gondolta úgy, hogy szeretné segíteni a település csapatát?

– Ezt az élet hozta így! Mint honti gyerek és a Szondy SE labdarúgója, a hetvenes évek második felétől rendszeresen küzdöttem ellenfélként a Mohorával. A katonaság közben, 1982 őszén a faluba nősültem, amit köszönhetek a focinak is. ’83-as leszerelésemet követően, az akkori sportelnök azonnal “fülön ragadott” és a csapat mellé “vezényelt”, tehát azóta vagyok részese a település futballjának, mint játékos, mint edző, mint segítő szponzor vagy mint elnök. Szóval valamilyen szinten mindig meg kellett magamat feleltetni!

– Hogyan tudná feleleveníteni a mögöttünk hagyott évtizedeket?

– Mohora egy ezerfős település, ahol mindig közösségépítő és -mozgató ereje volt a labdarúgásnak, ami így van a mai napig. A Mohora neve már az ötvenes évektől szerepelt valamilyen bajnokság tabelláján, mostanáig. Ami bennem sok év távlatából megragadt, hogy a településen olyan sportvezető elődeim voltak, akik rendre lelkes aktívákkal tudták magukat körülvenni, és mindig biztosítva volt egy csapat. Az előttem lévő vezetők is mindig a megoldás és az előrelépés lehetőségét keresték. Név szerint megemlíthetném Petrik Mihályt, Magyar Józsefet, Gaál Miklóst. Ők árkon-bokron keresztül mentek az egyesületért és lényegében ennek köszönhető, hogy a mai napig megvagyunk. Gaál Miklós 2006-os sajnálatos tragikus halála után én kerültem sorra, mint elnök, azóta vagyok ebben a pozícióban. Én mindig azt mondom, legyen egy jó vezető, egy jó kollektíva, amely aztán kialakít egy jó csapatot, ez pedig Mohorán mindig megvolt az elmúlt évtizedekben!

– Melyik a legkedvesebb mohorai fociemléke?

– Rengeteg van a talonban, de elmesélem a legemlékezetesebbet. 1990 augusztusában átvehettem a megyei első osztályba egy évvel korábban feljutó csapat irányítását, mivel előtte elvégeztem a legendás Szabó Géza tanár úr edzői tanfolyamát, ami után megkaptam a segédedzői képesítést. Végül a harmadik helyen szereztük meg a bajnokságban. Olyan csapattal volt dolgom, amely szinte edző nélkül is boldogult volna, olyannyira jó volt a társaság. Csak érdekességképpen megemlíteném, az NB-s mérkőzéseket játszó Tresó Józseftől kezdve, Hornyák Pál, Rob Gábor, Pribeli István, illetve Nagy Zoltán is a csapat tagja volt. Aztán jöttek az akkori fiatalok, Koplányi Attila, Gyurovics Zsolt, Bendik Lajos vagy Zólyomi Zoltán. Ez a gárda 1996-ig szerepelt a megye egyben. Felelevenítenék azért egy negatív történetet is. 1995 májusában nem mindennapi lehetőség kapujában álltunk. A Magyar Kupa megyei selejtezőjének negyedik fordulójában az akkor NB III-as Palotást fogadtuk, a tét az országos főtáblára való kijutás volt, a győztes pedig a Ferencvárost, a Veszprémet és a Selypet fogadhatta a következő csoportkörben. Kettő-kettes állásnál, nagyon gyanús körülmények között, a 118. percben kaptunk egy elkerülhető gólt a félpályáról. Sajnos volt egy gyenge láncszem a csapatban. Ez nagyon megmaradt bennem, mert vendégül láthattuk volna a Fradit és a másik két említett együttest Mohorán, így viszont a Palotásé lett a lehetőség. Akkor ez egy kisebb törést okozott bennünk, ami később a kollektíva széteséséhez is vezetett, de hát az amatőr foci ilyen!

– A megye 1-es indulásban kicsúcsosodó idényeket követően, ebben a szezonban masszív középcsapatként szerepelnek. Hogy látja a fiúk eddigi bajnokságbeli teljesítményét?

– Sok harmad- és másodosztályú év után egy egész jó kollektíva alakult ki az egyesületnél, ezen felül megvoltak az adottságaink is az osztályváltáshoz. Az egyesület támogatása mellett, igazából a játékosok döntöttek úgy, hogy vállalják a megyei első osztályú megmérettetést, amit kihívásnak is tekintettünk. Az eddigi mérkőzésen megálltuk a helyünket, a középmezőnyhöz tartoztunk, ráadásul sok érdekes magas színvonalú meccset játszottunk és minden riválisnak méltó ellenfelei voltunk. Nagyon büszke vagyok a társaságra és bízom a sikeres folytatásban!

– Méltán lehetnek büszkék a sportpályájukra. Folyamatában hogyan nézett ki a létesítmény kicsinosítása és mit jelent ez a klub számára?

– Merem remélem, az egyesületnek a jövőt jelenti! Nem csináltunk mást, csak éltünk az államnak az MLSZ-en keresztül folyósított TAO pályázati lehetőségeivel. Ahogy más csapatok, mi is megláttuk azt, hogy a sok évtizedes lemaradás, be rozsdásodás után most van egy ilyen kitörési lehetőség. Ezt pedig az utókor számára meg is kell tennünk. A vezetőséggel együtt úgy gondoltam, ha nem élünk ezzel a lehetőséggel, úgymond bűnt követünk el. Már rögtön a TAO-időszak elején, 2013-ban pályáztunk, amikor kialakítottunk egy nagyméretű füves játékteret. A következő kiírásban egy százötven m²-es új öltözőt építettünk. 2015-ben az önkormányzat segítségével egy 20×40-es, kisméretű műfüves pályával bővültünk. Minden évben pályázunk, például van teqball-asztalunk is. Biztosítani szeretnénk a felszereléseket, a gyep karbantartásához szükséges gépeket a létesítményben. A fejlesztések a TAO-nak köszönhetőek, amit minden évben egészségesen kihasználtunk. Mindig mindennel el tudtunk számolni és valamennyi tervünket megvalósítottuk!

– Az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatósági Társadalmi Elnökségének tagjaként mit gondol megyénk focijának jelenéről?

– Amennyiben úgy nézem a jelent, hogy a múlthoz viszonyítom, nehéz jelzőket találni. Szomorú, elkeserítő, katasztrofális a mostani helyzet. A jövőbe tekintve, csak reménykedem, hogy ettől rosszabb nem lesz! Tudjuk, a gyerekeket nem érdekli a sport, sok az egyéb mindennapi ténykedésük és más lehetőségeik is vannak. Szerintem igazi amatőr alapokra kell helyezni a megyei labdarúgást. Úgy gondolom, az országos áttekintésben nem vagyunk utolsók a megyék között, szerintem a középmezőnyben helyezkedünk el, de ez nem vigasz semmire! Sokat kellene foglalkozni az utánpótlással és csábítani a pályákra a gyerekeket. Szomorúan jegyzem meg, hogy voltak, vannak olyan települések, ahol nem élnek vagy nem is akartak a TAO adta lehetőségekkel. Ez nekem furcsa! Ahogy az is, sok helyen adottak volnának a feltételek, van iskola, megvan a gyerekek lélekszáma, mégsem foglalkoznak a futballal. Ez szerintem emberi hibákból és nemtörődömségből fakad, amiket, mint szövetség nehezen tudunk orvosolni. Egykori vezetők, aktívák kihaltak az amatőr fociból, újak pedig nem jöttek helyettük, míg sok egyesületnél csak a gazdasági hasznot nézik, egy idő után pedig ott hagyják maguk után a zűrt. Remélem, képesek leszünk tartani ezt a csapatlétszámot a megyében, ahogy abban is, ha az MLSZ a továbbiakban is segíteni fog, életképes lesz az amatőr foci és tudjuk folytatni!

– Zárás gyanánt, perpillanat milyen célokat dédelget hosszabb távon az egyesület?

– Jelenleg stabil lábakon állunk, és ez nem csak az anyagiakra értendő. A hosszú távú koncepció alapja az utánpótlásnevelés. Ennek érdekében nagyon sok feladatunk van. Meg kell keresnünk a szomszédos, sport területén alvó települések fiatalságát, hogy biztosítsuk az utánpótlást, mert ez az alapja a labdarúgásnak. Bízunk benne, az adottságaink, a körülmények csábítóak lehetnek. Igen is, el kell menni az emberekért, és össze kell szedni őket, ha másképp nem megy, lasszóval és hálóval! Amíg erőnk engedi, amatőr csapatként szeretnénk szerepelni a megyei első osztályban, egy színvonalas bajnokságban. Azért pedig, ahogy a múltban, a jövőben is sokat kell tennünk, hogy életben tartsuk a focit a településen!

error: Content is protected !!