,,Nem szabad ugyanabba a hibába esni”

A megye egyben éllovas Balassagyarmat vezetőedzője, Varga Balázs szerint a szisztematikus munka kifizetődő lehet csapatánál.

Tizenöt forduló elteltével meggyőző fölénnyel, a második helyen álló Berkenyéhez képest tizenegy pontos fórral mehetett téli pihenőre a megye egyben éllovas Balassagyarmat. Az ezidáig tizenkét győzelmet és két döntetlent elkönyvelő BSE eddigi szereplése kapcsán még az előző év végén a kék-fehérek weboldala készített interjút a csapat vezetőedzőjével, Varga Balázzsal, amit most változtatás nélkül közlünk.

– Kezdjük a legelején… Hogy emlékszel vissza a kezdetekre, miképpen fogadtad a BSE megkeresését?

– “Minden kezdet nehéz”, ez pedig esetünkben hatvanyozottan is érvényes volt – mondta Varga Balázs. A nyár elején kerestek meg a vezetők, hogy beszélgessünk kicsit, mert szeretnének egy új edzőt, aki tiszta lappal indulhat, mindent nulláról építve. Hosszas heteket rágodtam, gondolkoztam, mire belevágtam. Továbbra is az a véleményem, nem megbántva egyik megyei egyesületet sem, hogy két csapat van megyénkben, amely kiemelkedik, lehetőségek terén, ez pedig a BSE és az SBTC. Mind infrastruktúra mind utánpótlás szemlontjabol biztosított a magasabb osztályú szereplés. Nem volt elvárás a bajnoki cím megnyerése, sokkal inkább az volt a cél, hogy fiatal, ügyes csapatot építsünk, akikre hosszútávon lehet majd építeni. Nehéz időszak volt az első hónap, gyakorlatilag játékosok nélkül kezdtünk, de a folyamatos munka és az új érkezők megtették hatásukat. Nyáron nem sokan vállalták volna el ezt a feladatot, úgy gondolom, ma már sokan szívesen cserélnének velem.

– Azért az kimondható, hogy igen közel vagyunk az aranyéremhez…

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha kiegyensúlyozott teljesítményt fogunk tudni nyújtani a második félévben is, akkor nagyon közel kerülünk a bajnoki címhez. Fontos, hogy nyugodt körülmények között készüljünk és ne zavarja össze a fejeket a végső elsőség közelsége.

– Persze ahogy általában lenni szokott, hiába az eddigi eredmények, vannak olyan hangok is, mint például “mit akarnak majd ezek az NB III-ban…”. Hogy viszonyulsz az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokhoz?

– Sokat változott a világ július óta. Akkor még nevettek rajtunk és legyintettek ránk, hogy mit akarunk mi ezekkel a gyerekekkel… Ugyanez a keret áll most is rendelkezésemre, senki sem mondta, hogy NB III-as keretet építettünk fel, megye kettőben és éppen sehol sem futballozó srácokból. Egy dologra kell koncentráljunk, nem szabad ugyanabba a hibába esni, mint az elmúlt években. Nem keretet kell cserélni, csupán kiegészíteni egy-két meghatározó játékosssal. Ha eljuthatnánk egy osztállyal feljebb, a bennmaradásert küzdenénk. De a mi fiainkkal, ami hosszútávon kifizetődő, még akkor is, ha kiesnénk, hiszen húszéves fiatalokról beszélünk, akiknek rutin kell. Egyesületi szinten kell együtt felnőnünk a feladathoz.

– Egyébként szerint mi a véleményed a megye egyből ettől a szezontól bevezetésre kerülő rájátszásos rendszerről?

– Sajnos évről-évre gyengült a megyei labdarúgás színvonala. Örömteli, hogy mertek a szövetségben újítani, még akkor is, ha ez nekünk most nem a legkedvezőbb. Hiszen mi négyszer játszunk majd a dobogósokkal, míg más megyékben csak kétszer. De szívesebben játszok “rangadó” mérkőzéseket, mert a játékosok többet profitálnak belőle, mint egy nagyarányú sima vagy éppen egy verejtékes kínkeserves “kötelező” győzelemből.

– Egyénileg hogy látod játékosaink őszi teljesítményét?

– Nem panaszkodhatom, hiszen első helyen telelünk. Utolsó edzésünk alkalmával személyesen minden játékossal külön elbeszélgettem. Értékeltem őket, elmondtam, miket láttam hibának, mik az erősségeik és miben várok többet tőlük. Nem egy ember nyer mérkőzést vagy bajnokságot, hanem egy csapat, ahol mindenkinek megvan a feladata és helye. Elégedett vagyok a fiúkkal, remélem, ez a bajnokság végén is így lesz.

– Milyen mozgást hozhat a keretben a tél?

– Garda Géza és Kócsa Tomi maradása kérdéses. Mindkét fiatalember magasabb osztályú megkeresést kapott, fájó veszteség lenne az ő kiválásuk, de büszkék lennénk rájuk, hiszen ez is azt mutatja, hogy a mi játékosaink képesek megállni a helyüket feljebb is, ebből következik, hogy valószínűleg nem végzünk rossz munkát. Az ő helyükre mindenképpen szeretnék új srácokat hozni. De nincs még itt az ideje róluk beszélni. Annyi biztos, két-három embernél többet nem szeretnék igazolni. Középső középpályás és belső védő is jól jönne a csapatnál.

– Hogy fog kinézni a felkészülési időszak?

– Kaptak házi feladatokat a srácok. Január elején kezdjük a közös munkát, első mérkőzésünket már január 26-an a váci fiatalok ellen vívjuk.

– Több játékosunk is ilyen-olyan teremfoci csapatokban játszik majd a következő időszakban. Te hogy viszonyulsz ehhez a kérdéshez?

– Mivel amatőr szintről beszélünk, ezért tiltani nem lehet, sőt örülni kell, hogy télen is mozognak valahol. Viszont anno én sem szívleltem edzőként a téli terem időszakot, mert túl kockázatos, könnyen jönnek a sérülések ami kihat az egész idényre. Így jártunk többek között Kalmár Dáviddal és Pistyúr Zsoltival is. Mindkettő térdszalagja a ‘gyarmati terem “áldozata” lett… Persze magasabb szinten már más a helyzet, ott meg lehet követelni dolgokat. De a játékos játszani szeret, az mindegy, kint vagy benn… Én engedem a srácokat, élvezzék a játékot, de ne menjen senki egészségére.

– Perpillanat, hogy állsz a különféle tanulmányaiddal?

– Köszönöm a kérdést. Januárban záróvizsgázom az Esterházy Károly Egyetemen, mester testnevelő szakon. De az élet nem áll meg, tanulni egy életen át kell. Már felvételt nyertem szintén Egerbe, a közoktatás vezetői képzésre is, de terveim között szerepel a “B” és “A” licensz megszerzése is. Ebben szerintem több edzőtársam egyetért, hogy megyénkben is szükség lenne már egy “B” tanfolyamra. Adjunk esélyt magunknak, hogy más megyéket is utolérjünk végzettségek terén is.

error: Content is protected !!