,,Nagyon őszintének tűnt ez a megkeresés”

A jelentős NB-s tapasztalattal bíró Almási László visszatért szülővárosába, tavasszal ismét a Pásztó SK színeiben futballozhat a rutinos labdarúgó.

Jellemző, hogy a téli időszakban nem igazán van nagyüzem átigazolás terén. Kivételnek számító példa persze rendre akad, ezen kijelentést pedig abszolút erősíti mostani cikkünk főszereplője is. Almási László korábban több, mint száz bajnokin szerepelt az NB I-ben vagy a honi másodosztályban, megfordult a Diósgyőr és a szebb napokat is megélő Tatabánya színeiben is. A Pásztóról származó rutinos futballista pár év kihagyás után úgy határozott, visszatér szülővárosába és a megye egy aktuális idényében dobogóra vágyódó alakulatot segíti tavasszal. Döntése kapcsán kérdeztük a harmincnyolc éves labdarúgót.

– Utoljára még az akkor NB II-es Tatabányát erősítette, egészen 2014-ig. Tizennégy évesen, amikor eligazolt nevelőklubjától, gondolta volna, hogy egyszer visszatér?

– Más területen fejlesztettem magamat – mondta Almási László. Saját vállalkozásba kezdtem, illetve olyan dolgokba vágtam, amik igazán mostanában bontakoznak ki. Oka volt annak, hogy egyik napról a másikra abbahagytam a futballt Tatabányán. Ekkor nem gondoltam rá, hogy visszatérek, fiatalként még másként tekintettem a labdarúgásra.

– Egészen pontosan mivel foglalatoskodott az előző időszakban?

– A terveim között szerepelt, hogy visszacsöppenjek a labdarúgásba, de egy más formában. Az én meglátásom, hogy a jelenlegi magyar futballból nagyon hiányzik egy dolog, még mindig csak a fizikális felkészülés a legfontosabb, holott, azt gondolom, ha valaki élsportoló, a mentális oldal is igen lényeges tud lenni. Ezen a területen bőven érzek itthon hiányosságot, szerintem erre nincs megfelelő hangsúly fektetve, már gyermekkortól, vannak ilyen ambícióim, és nem csak a sporttal kapcsolatban, hanem az élet több területén is.

– Miért éppen most határozott úgy, hogy hazatér Pásztóra, mint labdarúgó?

– Egyáltalán nem volt tervbe véve, hogy játékosként visszatérek a pályára, de kaptam egy megkeresést a vezetők részéről. Az elmúlt fél évben figyelemmel kísértem a csapatot. Jó szériában van a társaság, helyi kötődésű srácok alkotják a keretet. Jó pár barátom és haverom van a csapatban. Úgy voltam vele, mivel szabad az életem, belevágok. Tényleg nagyon őszintének tűnt ez a megkeresés, érződött, hogy úgy gondolják, valamit hozzá tudok tenni a kitűzött célok eléréséhez, én pedig valamit szeretnék visszaadni a városnak abból, amit fiatalon kaptam, hiszen innen indultam, kellettek a gyermekkori élményeim álmaim megvalósításához. Hátha van egy-két olyan ember az ifjabb generációkból, akiknek hasonló elvei vannak, mint egykor nekem. Nem biztos, hogy szempontomból a játék lesz az elsődleges, inkább a személyemmel, a tapasztalatommal szeretném majd hozzátenni a magamét, de természetesen, amikor a pályán leszek, mindent megteszek majd, hogy győztesként jöjjek le onnan!

– Utólag visszagondolva, valamit másképpen cselekedne pályafutásában?

– Azt gondolom, ilyen mindenki életében van. Ahogy egy ember egyre rutinosabb lesz, visszatekint a saját karrierjére. Nekem is voltak olyan lehetőségeim, amiket jobban ki lehetett volna használni, Nem biztos, hogy úgy fogalmaznék, hogy bármit másképpen tennék, de többet ki lehetett volna hozni ebből.

– Az első osztályban és az NB II-ben több, mint száz alkalommal lépett pályára. Hol érezte magát a legjobban?

– Több ilyen volt. Tatabányát mindenféleképpen kiemelném, ahol hat évet töltöttem. Nagyon szerettem azt az időszakot az NB I-ben és a másodosztályban. Nagyon szerettem például a salgótarjáni korszakomat is, amikor Simon Attila volt a vezetőedző, jó volt vele dolgozni, abszolút pozitív személyiség a futballkarrieremben. Természetesen megemlíteném a Diósgyőrt is, ami ugyan rövid korszak voltak, mégis szereztem olyan tapasztalatokat, amik arra emlékeztettek, milyen labdarúgónak lenni.

– Régi-új csapata egy karnyújtásnyira van a dobogótól a megye egyben. Ön mire számít tavasszal?

– Erre a kérdésre még nem tudok érdemlegesen válaszolni. Még beszélgetnem kell a többiekkel, hogy kompletten milyen célokkal rendelkezik a csapat. Úgy tudom, nagyon jó a közösség, amihez szeretnék hozzátartozni, a tapasztalatommal pedig segíteni a társaimat. Én úgy fogalmaznék, minden meccset élvezve, próbáljuk meg a lehető legjobb eredményt elérni, aztán a szezon végére kiderül, ez mire lesz elég.

error: Content is protected !!