,,Kihoztam a maximumot a karrieremből”

A Salgótarjánból indulva Újpestre kerülő, majd külföldön remek pályafutást befutó, a válogatottban is szerelést húzó Kovács Péter teljes mértékben elégedetten fejezte be a futballt.

Kevés olyan Nógrád megyei származású labdarúgó van, aki szűkebb környezetünkből indulva futott jutott el a válogatottságig és futott be külföldi karriert. Ebbe a szűk körbe sorolható be az a Kovács Péter, aki annak idején Salgótarjánban kezdett futballozni, majd Újpestre került, később pedig Finnországban, illetve Norvégiában is remek eredményeket ért el, többek között bajnoki címeket, kupagyőzelmet, gólkirályi elsőségeket szerzett, ráadásul tíz alkalommal a magyar nemzeti tizenegyben is pályára léphetett. Dicséretreméltó karrierje kapcsán kérdeztük az aktív játékkal 2017-ben felhagyó egykori remek csatárt.

– Hogy van a mostani időszakban, mivel telnek a mindennapjai?

– Minden rendben, köszönöm – kezdte Kovács Péter. A mindennapok kicsit átalakultak a vírus miatt, de így is van elég teendő. Egy középiskolában tanítok, és amit eddig a focipályán csináltunk, most meg kell oldanunk számítógépen keresztül. A tanulók edzésterveket küldenek be, és ezek alapján osztályozzuk őket. Kicsit más, mint egy normális fociedzés a pályán, de megpróbáljuk a legjobbat kihozni ebből a szituációból is. Nem valószínű, hogy lesz nagy változás ebben a tanévben, úgyhogy ez is egy fontos rész a tanulók életében, és megpróbálunk segíteni nekik, ahogy tudunk.

– Annak idején az SBTC-ben indította labdarúgó pályafutását. Hogyan gondol vissza a kezdetekre?

– Igen, az SBTC-ben kezdtem a pályafutásomat 1992-ben. Kicsit későn, tizennégy évesen. Szép emlékeim vannak az ott töltött évekről, és nagyon sok jó focistával játszottam együtt. Egy pár egykori csapattársammal most is kapcsolatban vagyok. Kár, hogy a mai SBTC nem ott van, ahol kellene lennie.

– Ezt követően Újpestre igazolt. Mit tudna elmondani ezekről az évekről?

– 1996-ban kerültem Újpestre, ahol Garami József és Somodi László volt az edzőm. Nagyon jó szakemberek voltak és hamar felvettem a ritmust. Először a második csapattal edzettem, játszottam, de elég korán, már áprilisban bemutatkoztam az Újpest első csapatában. Jól sikerült az első félévem, sokat fejlődtem. Sajnos nyáron edzőváltás történt, ami nem igazan kedvezett nekem, de továbbra is ez első csapat keretéhez tartoztam, habár nem kaptam nagyon sok lehetőséget. A második csapatban továbbra is lőttem a gólokat.

– Egyes portálok szerint ezután a Vác következett. Vagy mégsem?

– Nagyon sok helyen olvasom, olvastam, hogy én játszottam Vácon, de soha nem voltam a Vác játékosa… Teljesen téves információ!

– Aztán miért határozott úgy, hogy külföld felé veszi az irányt?

– Egészen 1999-ig voltam az UTE játékosa, és kapóra jött egy finn csapat magyarországi edzőtábora. Ők egy magas, erős középcsatárt kerestek és meghívtak egy háromnapos próbajátékra. Szerepeltem egy edzőmeccsen és edzéseken. Jó benyomást keltettem, hiszen szerződtettek. 1999 áprilisában repültem Finnországba, ahol aláírtam az első külföldi szerződésemet az FC Lahtival. Egy jó lehetőség volt számomra, hiszen az UTE-nél már nem igazan számítottak a játékomra és én is szerettem volna váltani.

– Előbb Finnországban, majd Norvégiában is rúgta a bőrt, egy kis kitérő erejéig pedig Belgiumban is megfordult. Egyelőre maradjunk a “finn-korszakánál”. 

– Jól sikerült az első idényem Finnországban, ahol tizenegy gólt rúgtam az első idényemben. Házi gólkirály lettem és élveztem az edző bizalmát. Aztán az idény végén egy előnyös ajánlatot kaptam az FC Hakától, mely csapat megnyerte a bajnokságot. A két klub megegyezett és én aláírtam a kétéves szerződésemet a bajnokcsapattal. Egy nagyobb klubhoz kerültem, komolyabb volt a költségvetés, nagyobbak voltak a célok. A BL selejtezőjében indultunk 2000-ben, de sajnos alulmaradtunk a Slovan Bratislava ellen. Viszont megnyertük a bajnokságot ebben az évben is (2000), így újra a BL selejtezőjében tudtunk indulni 2001-ben. Jól ereztem magam a klubnál, jó csapatban játszottam, és minden tekintetben fejlődtem. 2001-ben még jobban indultak a dolgok, mint egy évvel korábban. Lőttem a gólokat és éltem az edzőm bizalmával. Mesterhármas a BL-selejtező első fordulójában és továbbjutás egészen az utolsó selejtezőig, ahol a Liverpool ellen játszottunk. Ötvenezer néző volt az otthoni meccsünkön és természetesen telt ház az Anfielden is. Kiestünk, ami nem volt nagy meglepetés, de én rúgtam, a gólunkat az Anfielden, ahol négy-egyre kaptunk ki. Jó emlékek! 2002-ben egy kicsit átalakultak a dolgok a klubnál és az új edzőnk egy kicsit más taktikát tervezett a csapattal. Továbbra is játszottam és lőttem a gólokat, de a klubnak más tervei voltak, így kapóra jött a Tromsø IL ajánlata 2002 júliusában. Szép emlékeim vannak a Finnországban eltöltött évekről. Jó csapat, bajnoki cím és kupagyőzelem, BL-szereplés.

– Később jöhetett Norvégia.

– 2002 júliusában írtam alá a Tromsø IL csapatához. Jobb bajnokság, jobb csapat, keményebb ellenfelek következtek. Igazi erőfocit játszottunk 4-3-3-as felállásban. Tökéletesen beleillettem! Rengeteg gólt lőttem (szám szerint harminckét találatot értem el ötvenhat meccsen a két szezonomban), és nagyon jól ereztem magam északon, egyben a válogatottban is bemutatkoztam Lothar Matthäus kapitánysága alatt. De a személyiségem mindig olyan volt, hogy többet szerettem volna. 2004 nyarán megvett a Viking Stavanger csapata, Roy Hodgson edző kérésére. Megint egy nagyobb klub, jobb játékosok, egy nagyon jó edző jött a sorban. Egy tökéletes lehetőség. 2005-ben elszakadt a keresztszalagom, habar tizennégy hét alatt teljesen felépültem, a klub nem engedett játszani. Nehéz volt átélni a meccseket a lelátóról, pláne, hogy benn voltunk az UEFA-kupa csoportkörében. A Hamburg, a Monaco és a Levszki Szófia volt az ellenfelünk. Egészen 2006 nyaráig voltam a Viking játékosa, majd innen a Strømsgodset csapatához szerződtem. Tizenkét gólt lőttem egy félszezonban, és nagyon jól játszott a csapat, sok helyzetet dolgoztunk ki. A 2007-es szezonom volt talán a legrosszabb a pályafutásom során. Habár nagyon jól indult a felkészülés, rengeteg gólt rúgtam, de sajnos a szezon egy igazi csalódás volt, nemcsak nekem, de a klub számára is. Csupán öt gólt szereztem egy egész idényben, ami nem igazan sok egy középcsatártól. Aztán az edzőm átvette az Odd Grenland irányítását 2008 januárjától és vitt magával. Ugyanaz a szisztéma (4-3-3), sok jó játékossal a csapatban. Nagyon hamar beépültem a csapatba és kilencvenhárom meccsen hatvankét gólt szereztem az Odd csapatában az elkövetkező két és fél idényben. Nagyon jó csapatunk volt, sok rutinos játékossal. Élveztem a focit! Tárgyaltunk egy új, ötéves szerződésről, amit majdnem alá is írtam, de jött a belga ajánlat 2010 nyarán.

– Amit el is fogadott. 

– 2010 augusztusában érkeztem meg Belgiumba a Lierse csapatához. A Lierse korábban is szerződtetett csatárokat Norvégiából, és most én voltam a soron. Jó lehetőség volt, hiszen mar harminckét éves voltam, amikor bejött a belgiumi opció. Nagyon jó bajnokságba kerültem, rengeteg jó focistával játszottam együtt. A klub viszont egy káosz volt.. Jöttek-mentek az edzők, nem igazán volt egy eltervezett rendszer a klub életében. Sajnos azóta tönkre is ment a klub és most csak az amatőr bajnokságban szerepel. De ennek ellenére nagyon elveztem az ott töltött másfél szezont. Sok barátra tettem szert, akikkel még most is tartom a kapcsolatot. Ezt követően kapóra jött egykori csapatom, a Strømsgodset hívása 2012 januárjában.

– Vissza is tért korábbi együtteséhez. Mit tudna elmondani erről az időszakról?

– Talán a legjobb időszakom volt 2012 és 2015 között a Strømsgodset csapatánál. Egy kicsit furcsa, hogy éppen az az edző hvott vissza 2012-ben, aki nem tartott rám igényt a 2007-es szezon után. Ez is mutatja, hogy a focisták tudnak fejlődni harminc éves kor felett is. 2012-től egészen 2015-ig a legjobb időszakát élte át a klub. Rengeteg néző, bajnoki cím, ezüst- és bronzérem. Én gólkirály lettem, a klub pedig kinevelt sok olyan játékost, akik most nagy európai klubokban fociznak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sokat hozzá tudtam tenni ezekhez az eseményekhez.

– Ahogy korábban említette, 2004-ben és 2005-ben újabb fontos állomáshoz érkezett, hiszen több ízben pályára léphetett a magyar válogatottban.

– Igen, tíz alkalommal játszottam a válogatottban, amire nagyon büszke vagyok. Talán lehetett volna több is, de sajnos 2005 után nem kaptam meghívót. Habár 2008 és 2010 között nagyon sok gólt szereztem, de az akkori szövetségi kapitány nem hívott be a nemzeti együttesbe.

– Karrierje melyik időszakára tekint vissza a legjobb szívvel?

– Nehéz választani, mert kihoztam a maximumot a karrieremből. Természetesen voltak mélypontok, de ezek azok a dolgok, amik erőssé tettek, tesznek. Ha választanom kell, akkor a 2012 és 2015 közötti három évet emelném ki, amikor a Strømsgodsettel sikert-sikerre halmoztunk. 

– Mely eredményét tartja pályája legnagyobb sikerének és melyik gólját érzi a legemlékezetesebbnek?  

– Válogatottbeli szereplés, bajnoki elsőség és két gólkirályi cím, kupagyőzelem Finnországban. Gólt nehéz választani, mert nagyon sok fontos találatot értem el.

– Valamit esetleg utólag másképpen csinálna? 

– Nem, elégedett vagyok a pályafutásommal. Nem gondolok arra, hogy mi lett volna, ha… Úgy érzem, hogy jó döntéseket hoztam a karrierem során.

– Visszavonulása után egyébként maradt a labdarúgásban?

– Természetesen. A középiskolában, ahol tanítok, mindennapos a foci. Ezen kívül csinálom az UEFA edzői tanfolyamát is itt Norvégiában, de most egy kicsit minden eltolódott a vírus miatt. Remélem, a nyár után minden visszatér a rendes kerékvágásba. 2017 óta edzősködöm. A feleségemmel egy női csapatot edzünk, ahol három év alatt sikerült három bajnoki címet szereznünk. Nagy terveink vannak!

– Végezetül, mit tudna tanácsolni a Nógrád megyei focista fiataloknak, hogy majd önhöz hasonlóan egyszer elmondhassák magukról, igazi futballistává váltak?

– Nagyon egyszerű, de nagyon nehéz! RENGETEG MUNKA ÉS RENGETEG TÜRELEM!! Ahogy az angolok mondják: hard work always pays off!

error: Content is protected !!