,,Becsületbeli ügy”

A megye egyes Szécsény VSE elnöki posztját a város polgármestereként átvevő Stayer László a jövőben újabb szerepkörben segítheti az általa vezetett település egyesületét.

A közelmúltban fontos változásra került sor a Szécsény VSE elnöki posztján, a megyei első osztályban szereplő egyesület vezetését a várost 2010-től polgármesterként is segítő Stayer László. Az egykor a pályán a labdarúgásban játékosként az SBTC-ben és az említett település NB III-as csapatában is szerelést öltő sportemberrel újdonsült pozíciója kapcsán beszélgettünk.

– Interjúnkat kezdjük egy nem feltétlenül a labdarúgást érintő kérdéssel. Városvezetőként, hogyan látja a jelenlegi mindennapokat?

– Nehéz időszakot élünk – mondta Stayer László. Talán elárulhatunk annyi kulisszatitkot a tisztelt olvasóknak, hogy ön lassan egy hónapja kéri tőlem ezt az interjút, és most jutunk el oda, hogy beszélgessünk. Rátérve a kérdésére, nyomasztó érzés a máskor élettel teli kisvárosunk üres utcáit látni, sőt, azt nézni szúrós szemmel, ha öten-hatan összeverődnek valahol. Nálunk országos összehasonlításban is nagyon sok az aktív civil közösség, amelyek most maximum az interneten keresztül tartják egymással a kapcsolatot. Hiányoznak. Nyomasztó érzés egy olyan ellenség ellen harcolni, akit nem látunk, nem hallunk, nem tudjuk, hogy honnan és mikor jön. Aggódunk az emberekért, amiben tudjuk, segítjük őket, bár egyre nehezebb, hiszen azt mindenki látja, hogy az önkormányzatok egyre kevesebb pénzzel gazdálkodhatnak, viszont a feladataink csak növekednek.

– Az emberi életnél, az egészségnél nincs fontosabb, nekünk, fociimádóknak viszont talán még egy kicsivel az átlagosnál is nehezebb ez az időszak. Személy szerint ön mit tenne az egyszer csak félbeszakadó szezonnal?

– Ezt inkább rábízom a döntéshozókra. Jót nem lehet tenni, csak a rossznak vannak fokozatai. Egy biztos, azzal nem segítünk majd a helyzeten, ha a megszülető döntést elkezdjük ostorozni, mert a másik vagy a harmadik verzió mellett és ellen is lehetne érveket felsorakoztatni. Fogadjuk el és lépjünk tovább. Mi, akik újrakezdhetjük majd a szezont – ezt vagy egy másikat -, mind nyertesek leszünk, mert túléltük, egészségesek leszünk és azt csinálhatjuk, amit annyira szeretünk, focizhatunk.

– Térjünk rá riportunk fő apropójára. Nemrégiben újabb “terhet” vett a nyakába, hiszen ön lett a Szécsény VSE elnöke. Miért határozott úgy, hogy elvállalja ezt a tisztséget?

– Ezt úgy mondják, becsületbeli ügy. Annyi mindent kaptam a sporttól, a labdarúgástól, a szécsényiektől, a sportbarátaimtól, hogy nem lehetett kérdés, amikor nehéz helyzetbe kerül az egyesület, akkor oda kell állni mellé, vagy jelen esetben a sor elejére. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az elődömtől, Kiss Attilától egy jól felépített rendszert vehettem át, és a vezetőség tagjai is aktívan, hozzáértéssel végzik a dolgukat, így azért nagy terhet vesznek le a vállamról.

– Mi a véleménye a klub közelmúltjáról?

– Tagja voltam az elnökségnek az elmúlt öt évben is, így azért van rálátásom az elmúlt időszakra. A célnak, miszerint próbáljunk meg minél több helyi fiatalnak lehetőséget adni a sportolásra, és lehetőség szerint minél többet építsünk be a felnőttcsapatba, hellyel-közzel meg tudtunk felelni. Nagy küzdelem, az új kor kínálta rengeteg csábítás mellett is megmutatni, hogy a sport, minden nehézség, lemondás, csalódás ellenére olyan pozitív értékeket ad az embernek, amit szinte az élet minden területén hasznosíthat. Mondjuk pont egy ilyen nehéz helyzetben, mint amilyenben most vagyunk.

Kicsit érintve a múltat. Korábban jó darabig labdarúgóként, majd edzőként is találkozhattunk a nevével. Milyen emlékeket őriz ezekből az időkből?

– Fiatal koromban nekem szinte tényleg a foci volt a mindenem. Még volt szerencsém megélni olyan hétvégéket, mikor édesapám szombaton NB I-es meccsre vitt ‘Tarjánba a Kohász Stadionba, vasárnap pedig NB III-as meccsre ‘Gyarmatra. Mindkét városban zsúfolásig tömve volt a lelátó, és még most is érzem a szotyi ízét a számban, amit a tölcsér formába hajtogatott újságpapírból eszegettem. De ugyanilyen fantasztikus élmény volt Szécsényben a régi salakos pályán szurkolni Szomszéd Laci bácsi középiskolás csapatának, akik annak idején országos döntőig verekedték magukat. Serdülőben Soproni Béla bácsinál kezdtem, akinél annyian jártunk edzésre, hogy a kétkapus nagypályás játéknál az edzés végén azért is harc volt, hogy bekerülhess valamelyik csapatba. Aztán hetedikes koromban egy tehetségkutató akció során eljutottam a Stécébe, ahol csodálatos éveket tölthettem. Horváth Gyula bá’ keze alatt olyan korosztályban játszhattam, ahonnan a csapat hetven százaléka legalább NB III-as felnőttjátékos lett, de többen még ennél is magasabb szintre, akár NB I-ig, sőt válogatottságig vitték. Felnőttjátékosként legnagyobb élményem Szécsényhez kötődik, amikor az 1992/93-as szezonban megyei bajnokok lettünk. Hihetetlen, hogy mennyien jártak akkor a meccseinkre. Idegenbe külön buszt kellett indítani. Befejezve az aktív labdarúgást, edzőként gyerekekkel kezdtem el foglalkozni. Ott se tudtam kibújni a bőrömből, szívem, lelkem beletettem a történetbe. Szép eredmények, szép emlékek maradtak meg erről az időszakról is. Talán mindentől többet elmond, hogy volt tanítványaim kezdeményezésére, tavaly kilencedik alkalommal rendeztük meg a „Szécsény Reménységei” elnevezésű kispályás focitornát, ahol mindig örömmel találkozunk egymással. Felnőtt edzősködésem nem volt hosszú idejű, sajnos már abban az időben is komoly gondot jelentett, hogy kevesen tudtak edzésre járni. Így viszont nem igazán lehet hétvégén mit visszakérni a játékosoktól. A megyében, ahogy hallom, ebben nem javult a helyzet, ennek „eredményét” megtapasztalhatja az az egyre kevesebb néző, aki még kilátogat egy-egy megyei mérkőzésre. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem még így is nagyobb élményt ad egy élőben megnézett Szécsény meccs, mint a tv-ben egy NB 1-es.

– Jelenleg is segíti megyénk fociját, hiszen tagja az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatóságának Társadalmi Elnökségének. Pontosan mit jelent ez a feladatkör és miképpen vélekedik a nógrádi futball jelenlegi helyzetéről?

– Valóban, ez egy társadalmi pozíció. Az elnökség valamennyi tagjával a sport iránti szeretetünkből, a megyében működő sportszervezetek segítése szándékával látjuk el ezt a feladatot. Értékeljük a megyei szövetség egyes bizottságainak tevékenységét, javaslatokat teszünk egyesületi támogatásokra. Ha a nógrádi futball jelenlegi helyzetéről kérdez, azt kell mondjam, hogy a mi korosztályunk nem ehhez volt szokva. Arra, hogy legyen a megyében egy „összevásárolt” kirakatcsapatunk, nem látok esélyt, igazából értelmét sem. Láttunk már nem egy főnixmadarat az elmúlt évtizedekben. Inkább az alulról elkezdett tudatos építkezés híve vagyok, abban kellene előre lépnünk. Egy biztos, ehhez az oktatási intézmények és az egyesületek szoros együttműködése elengedhetetlen. Nekem régóta kész egy megyére kiterjedő koncepcióm, már névadót is tartottam. A fiúknak „Szojka Ferenc”, a lányoknak „Lukács Mária” program a neve. De szép is lenne…

– Jelenleg egy sportcsarnok is épül Szécsény városában. Hol tart a folyamat és a tervek szerint mikortól vehető igénybe a létesítmény?

– Több évtizedes álma a szécsényieknek egy kézilabda pálya méretű sportcsarnok, mely az idei évben végre megvalósulhat. Ehhez a város is komoly anyagi hozzájárulást biztosít. Reményeink szerint már ősszel birtokba vehetik a sportolók.

– Végezetül, mindent összevetve, mint családapa, mint polgármester, illetve, immáron mint egyesületi elnök, mit vár az előttünk álló hónapoktól?

– A legfőképpen azt várom, hogy mindenki egészségesen átvészelje ezt az időszakot. Nem tudjuk még, hogy mikor lesz vége, ahogy azt sem, milyen gazdasági környezetet hagy maga után, de a hitünk, a gyermekeink, hozzátartozóink, és vezetőként a ránk bízott emberek jövője iránti felelősségünk, valamint a sport iránti elmúlhatatlan szeretetünk erőt fog adni az előttünk álló időre. Minden sportbarátnak, a Nógrádifutball minden olvasójának jó egészséget kívánok, és találkozzunk mielőbb a meccseken.

error: Content is protected !!