,,Amíg bírom fizikálisan és tudásban, nagyon szívesen a pályán leszek!”

Gabi

A tekintélyes karriert maga mögött tudó, a közelmúltban a megye egyes Mátraterenyéhez igazoló Oláh Tibor reméli, rutinjával segítheti majd régi-új csapatát is.

Vannak olyan rutinos játékosok a nógrádi futballban, akik egyszerűen nem tudják abbahagyni szeretett sportjukat, hiszen meglévő rutinjuk és tudásuk miatt rendre szükség van rájuk, így már jó ideje fontos szerepet töltenek be szűkebb környezetünk labdarúgásában. Mindenképpen ebbe a kategóriába sorolható az az Oláh Tibor is, aki ugyan már negyvennyolc esztendős, a közelmúltban a megye egyes Mátraterenye SE-hez igazolt. A tekintélyes pályafutást maga mögött tudó kapussal klubváltása és tartalmas karrierje kapcsán beszélgettünk.

– Annak idején, hogyan ismerkedett meg a focival?

– A ludányhalászi iskolában kezdtem – mondta Oláh Tibor. Felfigyelt rám a matektanárom, aztán elküldött egy tehetségkutatóra. Innen indult az egész. Hamarosan serdülő válogatott lettem. Később játszottam a ludányi ifiben, majd védtem a megyei másodosztályú felnőttben. Ekkor tizenkét-tizenhárom éves lehettem. Bódi Karcsi barátom lejárt a meccseinkre, mikor klubja, az SKSE ellenkezőleg játszott, majd miután látott védeni, megkérdezte, lenne-e kedvem eligazolni a salgótarjáni egyesület ifjúsági csapatához. Én nagy örömmel rögtön igennel feleltem. A legelső edzésemet követően Horváth Gyula edző behívatott magához, és a tudtomra adta, hogy számít rám, egyben azt mondta, a felnőtthöz kell járnom edzésre. Nagyon boldog voltam, hiszen abban az időben komoly klub volt az SKSE. Nekem akkoriban nagy dolog volt, hogy olyan fiatalon oda kerülhettem.

– Aztán hamarosan a felnőttben is védhetett.

– Nagyon sokat köszönhetek Horváth Gyulának. Hálás vagyok neki, hogy olyan fiatalon megadta a lehetőséget. Pedig annyi pénz volt a gyárban, hogy nyugodtam hozhatott volna akár egy NB I-es kapust is. Ő viszont látta bennem a tehetséget, aminek hangot is adott. Tizenöt-tizenhat éves lehettem, amikor debütáltam az NB III-ban. Berakott, aztán ott is ragadtam. Hála istennek, jó teljesítményt nyújtottam, így nem csalódott bennem.

– Nagyjából tizenkilenc esztendős lehetett, amikor Balassagyarmaton folytatta.

– Leágazóban volt a gyár, így már nem jutott annyi pénz a csapatra, mint korábban. Aztán megkeresett a BSE, ahol Bérczi József volt az edző. Nagyon jó kis társaság jött össze, szerettem ott védeni. Szűcs Gabi, Gál, Jele Zoli, Hodúr, Szalánszki és Mohácsi is a csapattársam volt, hogy csak a nagyobb neveket említsem. Viszont nem sokat tudtam ott lenni, mert egy félszezon után megkeresett a B. Kovács Zoltán vezette SBTC.

– Mit tudna elmondani a fekete-fehéreknél eltöltött időszakáról?

– Pályafutásom egyik csúcsa volt. Tizenkilenc évesen aranyérmet szerezhettem. az NB III-ban. Nehéz bajnokság volt, mégis simán behúztuk. Nagyon jó csapatunk volt, csak Nógrád megyei játékosokkal. Jó garnitúránk volt, remek futballistákkal és egy kiváló edzővel. Felkerültünk az NB II-be, ahol egy félszezon alatt tizenhét alkalommal védtem és a csapat legjobbja lettem. Egy osztályzattal kevesebbet kapva pedig a másodosztály második legjobb kapusa lettem. Ez egy nagyon jó félév volt!

– Hamarosan kis híján az NB I-be igazolt.

Az országos cigány válogatottban védtem, amikor Ausztriában járva, a volt szövetségi kapitány, Glázer Róbert meglátott védeni, majd elküldte értem egy emberét, akivel azt üzente, beszélni szeretne velem. Odamentem hozzá, majd azt mondta, úgy látja, NB I-es szintű kapus vagyok, szeretnék-e ott védeni. Igennel feleltem. Két hét múlva csörgött a telefonom, ő pedig mondta, fel kell mennem a Vasashoz. Két hétig voltam fenn. Öt kapus volt. Közülük kiválasztották Sáfárt, engem és Grófot. Én lettem volna a második számú kapus, ráadásul később szerencsém is lett volna, mert Sáfár kiigazolt Ausztriába. Nekem viszont honvágyam és családi problémám is volt. Az első élettársamtól akkor váltam el, a fiam pedig egyéves volt. Mindeközben újra megkeresett a Balassagyarmat, ahonnan azt mondták, mindenben segítenek, ha oda igazolok. Így a Vasas helyett a BSE-t választottam. A Népsport főcímben hozta le, hogy Oláh Tibor szó nélkül távozott a Vasastól… Amikor hazajöttem, úgy volt, hogy visszamegyek a fővárosba aláírni a szerződést, de ezt nem tettem meg. Utána még két-három alkalommal hívtak, de akkor már megmondtam nekik, hogy nem ott folytatom, hanem ‘Gyarmaton.

– Másodszorra is felvette tehát a BSE mezét.

– Hodászi Lacival, Szilágyi Gabival, Szilágyi Lacival, Pintér Pistivel, Szalánszki Ferivel, vagy éppen Oláh Ricsivel játszhattam együtt. Nagyon jó csapatunk volt és remek közösség. Tóth Ferenc volt az edző, akit nagyon szerettek a játékosok, nagyon tudott a nyelvünkön beszélni, ami lényeges volt. Az utánpótlásból hozták fel a fiatalokat, jó is volt a keret, de kellett még nekik egy jó kapus. Ötödikek voltak, amikor odamentem, az Öblös pedig simán vezette a bajnokságot. Végül másodikok lettünk, de az Öblöst hazai pályán három-nullra megvertük. Legjobb másodikként ráadásul felkerültünk az NB III-ba. Ez az állomány magasabb szintre is vihette volna.

– Merrefelé vette az irányt ezt követően?

– Sisa Tibor vette fel velem a kapcsolatot, hogy lenne-e kedvem Fülekre menni. Ő Magyarország egyik, hanem a legnagyobb edzője. A barátom. Ott is jó csapat jött össze, ahol jól éreztük magunkat. Aztán kilépett a szponzor, így eljöttünk, pedig a szezon felénél az első helyen álltunk. Az NB III-as Pásztóhoz igazoltam. Ott nagyon sokat köszönhettem Miritz Tibor elnök úrnak, korrekt sportember volt. Ott is szép időt töltöttem. Szerettek a játékostársaim, Christea Danit, Balog Zolit, Fazekast, Galbács Sanyit, Oravecz Gusztit, Árva Robit vagy Jeney Gyulát. Kijutottunk az országos főtáblára, ahol kivertünk egy Diósgyőrt, majd a Vasas csak az utolsó öt percben tudott megverni, Aranyos Imre hatalmas bombagóljával három-kettőre kaptunk ki. Egy-kettes állásnál én egyenlítettem tizenegyesből a második félidő elején.

– Nem sokkal később aztán következett váci kalandja.

– Jött Pásztón egy vezetőségváltás, majd ugyan az új fejesek is akartak, úgy gondoltam, kiállok Miritz Tibor mellett. Árva Robi barátommal elmentünk az NB III-as Karancslapujtőhöz, ahol fél évet voltam. Időközben megkeresett Vácról Sisa Tibor, de nem igazolhattam oda, mert már aláírtam ‘Lapujtőre, így ki kellett várnom egy félszezont, mielőtt csatlakoztam a váciakhoz. Ott nagyon sokat edzettünk, kifejezetten fiatal volt a társaság, de felkerültünk az NB II-be. Szerintem, ha nem Sisa Tibor az edző, nem jött volna össze a feljutás, taktikailag összerakta a csapatot.

– Ezután kisebb meglepetésre az NB II-ből a megyei másodosztályba igazolt.

– Rácz Pityu megkeresett az akkor megye kettes csapattól. Azt mondta, össze akarnak hozni egy jó csapatot, rám pedig mindenképpen számítanának. Húzott haza a szívem, nagyon komoly garnitúrát alakított ki, ráadásul anyagilag is komoly ajánlatot tett, így igent mondtam, amit nem bántam meg! Rácz Pityu vezetőként ikon volt Nógrád megyében! Két év alatt két osztályt ugrottunk, az NB III-ban pedig másodikok lettünk, meg is nyertük volna a bajnokságot, ha nem fogy el az anyagi háttér. Sokáig magasan vezettük a bajnokságot, az utolsó tíz meccsen kezdtünk el vereségeket szenvedni.

– Majd jött a Rimóc.

– Árva Robi érdeklődött, lenne-e kedvem odamenni. Őt és Oravecz Gusztit kiemelném pályafutásom kapcsán, nagyon sok helyen játszottunk együtt. Öt nagyon szép szezont töltöttem a klubnál, barátok között. Nagyon jó volt a csapatszellem, ráadásul egy kicsi faluban egy erős gárda jött össze. Nagyon jó vezető volt az egykori polgármester, de Barna bácsit sem kell bemutatni, ő is élt-halt a fociért Rimócon. Nagyon közel került a szívemhez az egyesület, ott akartam abbahagyni a labdarúgást, egy vezetőnek viszont nem voltam szimpatikus, ezért el kellett jönnöm.

– Ismét Pásztón találta magát.

– Bajban volt a csapat. Megkerestek engem és Kuris Peti barátomat. Itt külön kiemelném, vele egyébként tíz évet játszottam együtt, a legjobb sportembernek tartom. Pályafutásom legszebb és legjobb tíz esztendejéről beszélünk. Nagy öröm volt vele egy csapatban lenni, kis- és nagypályán is. Mielőbbi gyógyulást kívánunk neki! Fel fog épülni, mert nagyon erős mentálisan! Visszatérve, amikor odamentünk, négy pontja volt a Pásztónak, benn kellett tartani a csapatot. Voltak ügyes helyi gyerekek, rajtunk kívül Heves megyéből is igazoltak embereket, így simán elkerültük a kiesést. Aztán úgy volt, Somosra megyek, ott is edzettem két-három hétig, közben viszont megkeresett a Cered. Oláh Teofil barátom hívására pedig odamentünk Kuris Péterrel. Akkoriban nagyon erős volt a megye egyes bajnokság, ott volt a Somos, az SBTC, a Balassagyarmat, a Nőtincs, a Berkenye, vagy a Szécsény.

– A mögöttünk hagyott években védett még újra BSE-nél, Mátraterenyén, illetve Karancslapujtőn is.

– Ott játszott a fiam, aztán Mohácsi Laci megkérdezte, lenne-e kedvem újra ott védeni. Ezt követően jött a Mátraterenye 2016-ban, ahol szintén minden adott volt. Majd a Karancslapujtő következett, ahol Tóth Szilárd vezérletével egy nagyon jó csapat jött össze. Volt viszont egy vezető, akivel nem jöttek ki, így sajnos széthullott az a társaság. Szilárdnak egyébként szerintem nagyon sokat köszönhet a ‘lapujtői futball, mindig odatette magát és több jó játékos is az ő hívására, kérésére ment oda.

– Kisebb érdekesség, legutoljára mezőnyjátékosként találkozhattunk a nevével a megye hármas Magyargéc SE színeiben.

– Kapusedző voltam Füleken, emellett pedig Karancslapujtőn védtem, amikor eltört a kezem egy Berkenye elleni meccsen. Hogy mégis játékban legyek, úgy voltam vele, focizok majd a mezőnyben. Rácz Pityu megkeresett, így ott töltöttem fél évet.

– Elérkeztünk a jelenhez. Hogyan tért vissza Mátraterenyére?

– Először úgy volt, hogy ismét Karancslapujtőre igazolok. Aztán Bujtár Tamás megkeresett, hogy lenne-e kedvem Mátraterenyén folytatni. Erre azt mondtam neki, szívesen odamennék, de mivel Tóth Szilárd nagyon jó barátom, előtte meg kell vele beszélnem ezt a helyzetet. Közben kiderült, a ‘lapujtőiek már szereztek egy fiatal kapust, egyeztettem Szilárddal, aki azt felelte, nyugodtan elmehetek az MTSE-hez. Ahol aztán meg is egyeztünk.

– Mire számít második MTSE-s időszaka kapcsán?

– Nagyon várom, hogy találkozzunk a csapattal! Egy nagyon szimpatikus klubhoz megyek, ahol ismerem a vezetőket, korábban dolgoztunk már együtt Horváth Szabolccsal és Bujtár Tamással. Örömmel fogadtam ezt a lehetőséget! Fiatal együttesről van szó. Remélem, idősebb kapusként tudok nekik segíteni és hozzáteszek egy kis rutint!

– Meddig tervezi az aktív játékot?

– Minden félévben kapok megkeresést, rendszeresen van olyan csapat, amely szívesen látna magánál, ahol úgy érzik, hozzá tudok tenni a szerepléshez. Amíg bírom fizikálisan és tudásban, nagyon szívesen a pályán leszek!

– Kispályán is rendszeresen találkozhatunk a nevével. Mit jelent az ön számára ez a játék?

– Kikapcsolódást! Itt szeretném kiemelni Babják Jani barátomat, Oláh Teofil közreműködésével kerültem a csapatába. Hét-nyolc éve vagyunk egy gárdában, ő a vezér, ő csinálja a csapatot. Mindig nagyon jó társaságot hoz össze, ahol elindulunk, rendre szép eredményeket érünk el. Nagyon élvezem ezt a játékot!

– Személy szerint mi a véleménye a jelenlegi nógrádi kapushelyzetről?

– Amikor azt mondják, hogy negyvennyolc évesen még én vagyok a megye legjobb kapusa, akkor az egyik szemem sír, a másik nevet! Szomorú, hogy egyáltalán nincs kapusnevelés. Ez nekem rossz, mert szeretnék kapusedző lenni itt a megyében. Foglalkoznék fiatalokkal, akiknek át tudnám adni azt a tudást, ami bennem van. Sajnos azonban perpillanat nincs, akivel ezt megvalósíthatnám. Mindenféle tekintetben nehéz helyzetben vagyunk, de kapusok terén a legnehezebben! Ahogy már említettem, korábban Füleken foglalkoztam kapusokkal. Sajnos azonban eltört a kezem, és vittek a helyemre egy másik személyt. Itt szeretném megköszönni Vizteleki János barátom segítségét, hogy odavitt a klubhoz, ahogy korábban Losoncra is. Személy szerint az ő embere voltam. Szerintem ilyen szakemberekre volna szükség a megyében, mint ő! Azon sosem gondolkodtam, hogy csapatedző legyek, kapusokkal viszont szeretnék foglalkozni, nincs viszont megkeresés. Nem tudom, miért. Pedig lehet, ki tudnék nevelni pár kapust, ha fiatalkoruktól dolgozhatnék velük. Mivel azonban nincs fölkérés, nem tudok segíteni.

Next Post

2015 után újra lesz futball Somoskőújfalun

Egy érdekes megoldásnak köszönhetően tér vissza a foci a településre. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint 1941-ben alakult meg az első focicsapat Somoskőújfalun. Az ezt követő évtizedek során több megyei osztályban, majd NB-s szinten is megfordult az időközben jó pár névváltozáson is túleső egyesület. 2015-ben ismét feljutott a gárda az […]
error: Content is protected !!