A hétvége embere: Dallos Dániel

A Palotás játékosa csapata majdnem valamennyi góljában szerepet vállalva vezette győzelemre együttesét még a harmadik fordulóban.

Az elmúlt félévek során már megszokhatták olvasóink, hogy szerkesztőségünk minden, a Megyei I. osztályban lejátszott fordulót követően megválasztja az adott hétvége legfigyelemreméltóbb teljesítményét jegyző futballistáját.

Jelen cikkünkben a harmadik körben a Pásztót hat-nullás arányban felülmúló Palotás támadójával, a csapata majdnem valamennyi góljából szerepet vállaló Dallos Dániellel beszélgettünk. Következzen a nyáron az időközben megszűnő Bercel kötelekéből újdonsült klubjához csatlakozó csatárral készített riport.

– Bár az előző körben is győztes gólt szerzett, kezdésképpen foglalkozzunk a harmadik fordulóban lejátszott Pásztó elleni meccsel.

– Az utóbbi időben felkészülési mérkőzésen és a Magyar Kupában is találkoztunk egymással, tehát sok újat egyik csapat sem tudott mutatni a másiknak – kezdte Dallos Dániel. Azt gondolom, hogy végig kontrollálni tudtuk a mérkőzést, és ami az előző fordulóban hiányzott a csapatból (a helyzetek értékesítése), azt most kihasználtuk. Több egyéni kiemelkedő teljesítmény is volt a pályán, szerintem ennek is köszönhető a nagyobb arányú siker. A többgólos győzelem ellenére sem gondolom, hogy azért ekkora különbség lenne a két csapat között.

– Csapata majdnem valamennyi góljából szerepelt vállalt. Hogy tudná feleleveníteni a fontosabb mozzanatokat?

– Az elsőben nem voltam benne, de szögletből átszállt a labda felettem, így nem is láthattam, hogy mi történik mögöttem, már csak arra lettem figyelmes, hogy Török egy lepattanó labdát a kapuba gurít. A következő találatnál remekül kiugrattak, volt időm még két hosszabbat is tolni a labdán, a másodiknál viszont a keresztező védő rossz ütemben érkezett, ezért tizenegyest és második sárga lapot ítélt a bíró. Török be is lőtte a büntetőt. A harmadiknál Kotasz Eriktől kaptam egy kiugratást, jobb szélen a védőt valahogy sikerült lerázni magamról, majd a tizenhatoson belül oldalról még toltam egyet a labdán az alapvonal felé, de egy hátvéddel ismét ütköztem. Jöhetett megint egy tizenegyes és Török. A negyediknél oldalról sikerült Törököt centereznem, aki utána kiugratott, a jobb lábamra még csináltam egy cselt és a rövidbe lőttem. Az ötödiknél a félpálya bal oldalán kaptam egy labdát, lefutottam két védőt is és jobbal a hosszúba passzoltam. A hatodiknál szintén a félpályán, de a jobb oldalon kaptam egy labdát, húsz-harminc métert is tudtam vezetni, láttam, hogy jön a másik oldalon Török, átíveltem neki, ő pedig egy csel után a kapuba helyezett, ezzel kialakítva a végeredményt. Hozzátartozik még a mérkőzéshez, hogy Dankó kolléga még a végén egy tizenegyes hárítással is tudta színesíteni a meccset.

– Korábban jó pár évet húzott le a nyáron a törölközőt bedobó Bercelnél. Személy szerint hogy élte meg a klubnál lezajló eseményeket?

– A megszűnést berceli lakosúként elég nehezen lehet megemészteni… Ilyen, de még ehhez hasonló dolog soha sem történt ennek a falunak az életében. Szerintem még a mai napig nem értik a szurkolók, és úgy amblokk az emberek, hogy mi is történt itt valójában?! Remélem, mihamarabb sikerül rendbe tenni a dolgokat és visszakerülhet a foci a nógrádi keringésbe.

– Miért döntött úgy, hogy Palotásra teszi át a székhelyét?

– Már több évre visszamenőleg mindig megkörnyékezett az átigazolással Szabó Mihály polgármester/elnök úr. Többek között az ő személye, és mivel a csapatban már korábbról is volt több jó cimborám, az ő személyük győzött meg arról, hogy velük folytassam.

– Mit gondol, mire lehetnek képesek a szezonban?

– Még csak pár forduló telt el, és még a csapatokat sem ismerem annyira, hogy helytálló véleményt tudjak formálni, de aki ismer, az tudja, hogy a középszerűséget nagyon nem szeretem a sportban “jobb állva meghalni, mint térden csúszva élni.” legyek első, vagy inkább utolsó (kis túlzással), mint egy közepes csapat tagja, mert arról soha nem beszél senki sem. Én viszont szeretném, ha ebben a szezonban sokat beszélnének a Palotásról a jó eredményei miatt. Végezetül szeretném a két gólomat felajánlani a nagybátyámnak, Nándori Ferenc “Röfinek”, aki sajnos már csak föntről tudta megtekinteni ezt a mérkőzést.

error: Content is protected !!