,,A cél továbbra is a dobogó!”

A féltávnál a megye egy hatodik pozícióját elfoglaló Berkenye vezetőedzője, Mohácsi László mindenképpen előrelépne csapatával tavasszal, bár tudja, hogy ez bizony egyáltalán nem lesz egyszerű.

A Berkenye SE együttese a hatodik helyen fejezte be a megye egy őszi felét. Az évadnak komoly célokkal nekivágó, később viszont hullámvölgyekbe kerülő, az első félév végére viszont némiképp kiegyenesedő csapat eddigi szereplése kapcsán Mohácsi László vezetőedző foglalta össze gondolatait.

– A szezon előtt egyértelműen a dobogót határozták meg célként. Az eddig elért helyezés tükrében mennyire élte meg csalódásként az őszt?

– Szakmai célként a Magyar Kupa országos főtáblájára való kijutást és a dobogó elérését határoztuk meg – kezdte Mohácsi László. Annak ellenére, hogy tudtuk, a tavalyi évad második helyezését lehetetlen túlszárnyalni, ismét elérni pedig pokolian nehéz feladat, hiszen gondoltuk, hogy az újból tizenhat csapatos megyei bajnokságra ismét igazi kihívásként kell tekintenünk majd. Az eddigi elért helyezést nem csalódásként élem meg, inkább úgy tekintek az őszre, mint egy félben hagyott feladatra, amire még van idő és lehetőség bepótolni.

– Mi lehetett a vártnál gyengébb szereplés oka?

– A keretet mind létszámban, mind minőségben sikerült megerősíteni, több “jó” játékos érkezett, így mondhatjuk, hogy jó állomány alakult ki. Viszont a sok jó játékos nagyon nehezen akart, vagy tudott az ősz nagy részében megfelelően együttműködni. Sokan kevés áldozatot mutattak a tehetségükből a csapat érdekében. Aztán bekövetkezett, ami ilyenkor lenni szokott, a szerencse is elpártolt mellőlünk, majd elbizonytalanodtunk. Mindent összefoglalva megállapíthatjuk, hogy sok problémánk volt, de el kell fogadnunk – főleg azokat, amiket saját magunknak generáltunk – fel kell emelni a fejünket, előre kell tekintenünk, tanulnunk kell a hibáinkból, hogy mindez tavaszra megváltozzon.

– Aztán azért úgy tűnt, a végére némiképp összekapták magukat. Mi játszódott le ekkor a csapatban, mi segítette túl a társaságot a nehézségeken?

– Az biztos volt, hogy előbb-vagy utóbb egyenesbe jön a csapat. Sok mindenen kellett változtatnunk, már majdnem odáig jutottunk, hogy személyi változások is megtörténjenek…

– Mely játékosainak a teljesítményével volt megelégedve?

– Elégedett senkivel sem vagyok, mindenkitől többet vártam! Magamtól is… A kiegyensúlyozottsággal nagy problémáink voltak, amihez nagyban közrejátszott az is, hogy nem sikerült állandóságot – sérülések, munkahelyi elfoglaltságok, utazások, formahanyatlás és egyéb elfoglaltságok miatt – kialakítani a csapatban! Ez legjobban a védekezésünkön volt fellelhető, hiszen szinte egymás után kétszer nem tudtunk felállni ugyanazzal a védelemmel, így ennek köszönhetően is elkeserítően sok gólt kaptunk! Ezen javítanunk kell! Azért a támadóinkat sem szeretném felmenteni, bár sok gólt lőttünk, de volt négy rangadónk, amit akár meg is nyerhettünk volna – hiszen megvoltak a helyzeteink, de sokszor a kapufa, rengetegszer csak a kapus állta utunkat, és volt, hogy már senki sem, és mégsem sikerült gólt lőnünk–, akkor most teljesen másról nyilatkozhatnék.

– Meglátása szerint mennyire tett jót a mezőnynek a bővülés?

– Mint, ahogyan azt már az előbbiekben is kifejtettem, számítottam arra, hogy a tizenhat csapatos mezőny megélénkíti majd a pontvadászatot. Szükség volt már arra, hogy tizenhat résztvevővel teljes legyen a megye egy mezőnye, csak minél tovább így maradjon!

– Hogy néz ki a felkészülési időszak?

– A felkészülést január 14-én kezdtük. A legfontosabb feladatunk az volt az első három hétben, hogy megfelelő fizikai állapotba kerüljön mindenki. Mindezek után a hagyományossá vált edzőtáborunkban egységgé kovácsoltuk az erőnket és elkezdtük újraépíteni a csapatvédekezésünket. Majd a hátralévő időben remélhetőleg formába tudunk lendülni a korai idénykezdésre.

– Milyen változásokra került sor az állományban?

– Három játékos távozik a télen. Sági Bence a Szügybe, Lami István a Diósjenőbe, Marót Attila a Bercel csapatába igazolt. Sok sikert kívánunk nekik. Mohácsi Leventének elszakadt az Achilles-e, így rá nem számíthatunk ebben a szezonban. Kettős játékengedéllyel pedig Rafael Péter érkezik hozzánk.

– Miképpen vélekedik a tavaszi idény februári startjáról?

– Természetesen játékos, edző annak örül, ha nem kell három hónapot várni a bajnoki mérkőzések között, így vagyok ezzel én is. A felkészülésre is megfelelő idő áll rendelkezésre a csapatoknak, még ha nem is a legideálisabb viszonyok között, de meg lehet szervezni a korai rajtig. Azt viszont majd az élet fogja eldönteni, hogy azt a bizonyos “korai” rajtot meg lehet-e valósítani mindenhol.

– Mire számít a második félévben?

– Azt várom a gárdától, hogy tavasszal igazi csapatként tudjanak együttműködni, az egyének tudjanak áldozatot hozni a csapatért, hogy együttesen képesek legyünk levetkőzni a gyermeteg hibáinkat és pontosabbak legyenek a játékosaink a kapu előtt. Természetesen előrelépést várok a társaságtól! Még ha elérhetetlennek is tűnik, de a cél továbbra is a dobogó!

error: Content is protected !!