Újabb könyvet jelentetett meg Sisa Tibor

A nógrádi gyökerekkel bíró szakember legfrissebb műve már kapható a Libri és a Líra üzleteiben.

– Immáron a harmadik könyvével rukkolt elő a közelmúltban. Mikor fogant meg önben az ötlet, hogy ismét “tollat ragad”?

– Hogy helyesbítsek, ez már a negyedik kiadványom – kezdte Sisa Tibor. Korábban volt egy földrajz tárgyú, aztán jött a belső motiváció kialakítását segítőmotivációs beszédeket tartalmazó írás, ezt követően következett az egyéni döntésképesség fejlesztéséről szóló művem, majd most az együttes döntéshozó képességről írtam le a gondolataimat. Ez “sajnos” egy sorozat, tehát még nincs vége, a későbbiekben meglátom, mennyit akarok még áldozni rá. Ami biztos, írott anyag formájában még három könyvem van odahaza. Azt viszont tudni kell, aki könyvet ír, annak nem lesz ebből haszna, a mai internetes világban nagyon gazdaságtalan kiadni könyveket, könnyebb egy online oldalt megnézni. Ezzel együtt, az edzői társadalomtól pozitív visszajelzéseket kaptam, az ember pedig szeretné támogatni a fiatalokat, az érdeklődő kollégákat. A kiadások előtt több NB I-es edzőnek is megmutattam, a reakció pedig az volt, hogy nagyon hasznos és gondolatébresztő újdonságok vannak benne. Az első ilyen jellegű könyvem és témái már több mint harminc éve íródott, aztán a tapasztalataim révén mindig gyarapodott, ahogy a legfrissebb kiadványom is. Már a ‘nyolcvanas években elkezdtem ezekkel a témákkal foglalkozni, majd egyre inkább csiszolódott, most pedig azt kell, hogy mondjam, kialakult egy komplett anyaggá, nemrégiben pedig meg is jelent. 

– Mik a legfontosabb tudnivalók az aktuális kiadvány kapcsán?

– Ahogy már említettem, a korábbi, az egyéni döntésekről szóló könyv szinkronban van az új anyaggal, azt mutatja be, a játékosok együttesen, együttműködve milyen megoldásokat tudnak létrehozni, illetve ezáltal hogyan tudják kijátszani az ellenfelet. Az edzők láthatják, akár védekezés, támadás vagy átmenetben, hogyan lehet ezt alkalmazni. Az évek során szerettem volna kibányászni a magyar labdarúgó titkokat, miért voltunk mi azok, akik. Az egyik ilyen tétel, a megtévesztő mozdulat, ami a tökéletes technikára épült rá, ezt a korábbi művemben fejtettem ki. Itt viszont a következő titkunk van kibontva, aminek az egyik fontos szegmense a játékolvasás, amik azok a tényezők, amiket a játékban olvasni kell a labdarúgóknak, vagyis a labdarúgó játék jeleit! Ez a könyv, tulajdonképpen ezt elemzi ki szinte mint egy szótárként. Mondok egy példát. Ha a játékban van egy passzmozdulat, akkor a védőjátékosnak vele szemben le kell olvasni, hogy mi a következő lépés, hová fog jutni a labda, mikor, hogyan és milyen arányba kell elmozdulni, azaz, az anticipációja, az elővételezése révén, neki ezt meg hogyan kell tennie megoldásként. Ezért van az, hogy ellenfél nélkül gyakorlott edzésnek nagyon kevés haszna van, mert a játékjeleket ott figyelik és tanulják meg gyermekeink. De emellett a jelolvasás mellett az együttes döntésrévén ott tud kapcsolatba kerülni a többiekkel is. Mindezen elképzelések levezetése mellett, nagyon sok taktikai lehetőség, úgymond, figura vagy akár mondhatjuk, egy taktikai menet van leírva a könyvben. Igyekeztem a taktikai “okos füzetem” nagyjából húsz százalékát beilleszteni a különféle szituációk, például a forgás, a letámadás, mélységi passzok stb. kapcsán. Nagyjából kétszáz NB I-es meccs van a hátam mögött és hét évet voltam az ifiválogatottnál, ebből amit eddig összeraktam magamnak, most nagy részét ki is adom információ gyanánt a kollégáknak. Szó szerint nekik írtam, nem bloggereknek, szakmai igazgatóknak, bár ők is nyugodtan használhatják, nekik viszont ehhez engedélyt kell kérni, hiszen ez az én szakmai anyagom, amit nyilván szívesen oda is adnék nekik, de csak hivatkozással, mert gondolom más is úgy gondolkodna, ha munkát, energiát, anyagiakat tett bele valamibe, akkor annyi azért jusson belőle neki, hogy kitudódjon, hogy egy-egy tudásanyag honnan származik.

De vissza a szakmai részhez, egy másik érdekes dolgot is megold ez a könyv. Előző könyvemben beszéltem a megtévesztő technikáról. Itt viszont az együttes döntésképességről van szó, ahol az együttes tevékenységnél végrehajtható megtévesztést ismerhetjük meg.Méghozzá úgy, hogy a játékjel, amiből csinálhatunk jelet, ami révén elindíthatok egy mozgást. Például, ha a belsővédő passzol a belsővédőnek, az egy játékjel, amit az ellenfél leolvashat és ellophatja a labdát. Ennek viszont mi adhatunk egy értelmezést, a jel titka, hogy egy kód, azaz, mögötte nagyon sok tudásmennyiség szaporítható föl, ami hihetetlen mennyiségű tartalmat jelenthet, ahogy a telefonokon lévő ikonok mögött terrabájtok találhatóak. A jel is erről szól, könnyen felfogható és értelmezhető, ami révén egy egész csapatot lehet mozgatni. Tehát, az említett passz azt is jelentheti például, hogy a két ék végrehajt egy forgást, a szélső középpályás belép, a szélső védő pedig beindul előre. Tulajdonképpen, egy edző felépítheti a taktikáját jelekre, amit az ő játékosai tudnak, az ellenfél viszont nem, ezáltal lépéselőnybe kerül, egyben döntéshelyzetbe, ezáltal végül is a döntésképességet fogja fejleszteni. Az a játékos, aki jól olvassa a jeleket, a reakcióideje rövidebb, ami logikus, mert gyorsabban átlátja a szituációt. Erről a döntésképességi témáról szól a könyvsorozat, hogyan fejlesszük ezt a készséget. Ami még fontos lehet, hogy a jelek révén, a globális oktatás egy nagyon fontos kapcsolati egységét találjuk meg, mert például a jelek segítségével a játékosok végre tudnak hajtani egy együttes tevékenységet. Így talán már látszik, hogy komoly bajt okozhat, ha ilyen-olyan villogó, csipogó vagy felmutatott eszközök révén akarjuk vagy akar megtanulni focizni valaki, mert így éppen az egyik legfontosabbat nem tudja megtanulni a játékban előforduló jelek olvasását, amiért nem is lehet döntésképes, a nagyobb baj, hogy így nem válhat jó játékossá, mert ő nem azt „olvassa” amit igazán a játékban olvasni kell. Így látható lesz a könyv olvasása révén, hogy a labdarúgást labdarúgással kell oktatni, nem pedig különböző üzletet jelentő eszközök fognak segíteni. Az csak azoknak segít, akik eladják. Talán ez a szerencse, mert így ez a szép játék azoké maradhat, akik munkát fektetnek bele és nem a pénz mozgása fogja segíteni a karrierjét a gyerekeinknek. Ez pedig azt jelentheti, hogy a legszegényebb helyen is esély van a kiemelkedésre, mint ahogy sok-sok világklasszis játékos múltja is ezt az utat jelöli ki.De emellett arra is rávilágíthat, hogy ha jól fogunk dolgozni, sok nemzet elé kerülhetünk, akik eddig a vetélytársaink voltak. A jó munkának mindig megvan az-az előnye, hogy csodát tehet,de ahhoz tudni, érteni kell, mit kell és akarunk csinálni.Egy biztos, hami jó ingereket adunk át gyerekeinknek, akkor ők ettől óriásit fejlődhetnek! Végül is erről is szól ez a könyv.

– Egyénileg is lehet hasznosítani a könyvet?

– Teljesen. Mint ahogy az első kötetnél is, ahol ugye a technika volt többek között kiemelve, így van lehetőség egy kisgyereknek, gyerekeknek otthon megnézi, hogy kell levenni a labdát, aztán elrúgni, vagy ha öten vannak, hogy csináljanak kis játékot. Ebben a könyvben is érvényben maradt, hogy aki akar, akár otthon is meg tanulhatja a labdarúgás fogásait és nem kell tagdíjas helyeken drága „sárga cipőben” alkalmazkodni a trendekhez, hanem kínai cipőben is csodát tehet. Azaz a rendszer nem változott, a QR-kódot megnézi valaki a telefonjával, amin aztán láthatja, mit kell csinálnia. Akár még a játékos is tud saját magának taktikát építeni, vagy ha páran összebeszélnek, úgy is megtehetik. Ha kicsit visszamegyünk az időben, akkor látjuk, hogy annak idején, amikor Puskásnál volt a labda, Czibor biztosan tudta, hogy hova kell indulnia, ahogy Kocsis is, hova kell lépnie. Mindenki tisztában volt egymás jeleivel, ezáltal elhelyezték egymást térben és időben, mivel ismerték a másik gondolatait is. 

– Az előző kiadványaiból az összes elfogyott. Valami hasonlóra számít most is?

– Az ember örül annak, ha van arra igény, amit csinál. Szerencsére lehet érezni sok edzőnkön, hogy,hogy szeretnének kapaszkodókat találni a pedagógiai és a pszichológiai témákban is. Az egyik korábbi könyvem erről szól, ami egyébként sokáig “aludt”, hónapokon keresztül egy darabot nem vettek meg belőle, mostanra pedig hiánycikké vált. A múlt évben kiadásra kerülő mű fél év alatt fogyott el. Erre nem számítottam. Ez sok mindennek köszönhető. Egyrészről, most nagyon divatos ez a döntésképesség téma, így még mondhatnák azt is, hogy felültem erre a hullámra én is, ami viszont nem így van, olyannyira nem, hogy videókkal tudom bizonyítani, hogy már negyven éve is ezzel foglalkoztam. Például tartottam két ilyen jellegű konferenciát, majd fél év múlva idejöttek a Barcelona képviselői és hasonló témában tartottak előadást. Ez aztán rettentően megtolta a könyvemet, mert a magyar emberek közül sokan úgy gondolkodnak, ha már a katalánok is beszéltek róla, akkor lehet, hogy Sisa is jót mondhatott. Természetesen az fel sem merül, hogy magyar ember is kitalálhat jó dolgokat és megelőzheti korát. De itt nem ez a legfontosabb, hanem, hogy új szemléletet szeretnénk átadni, gondolatokat ébreszteni, és szerencsére, az első könyvvel pedig tökéletesen sikerült. Ma már szinte mindenki a döntésképességről beszél, olyan is, aki korábban azt sem tudta, mi az, vagy nem foglalkozott vele. Aztán, hogy ezt nekem tulajdonítják-e vagy sem ez másodlagos, de elárulom, hogy erre kifejezetten büszke vagyok. Lényeg, hogy jók a visszajelzések, így már nem sajnálom, hogy elég nagy munkát tettem bele.

Az első könyvbe a QR-kódok által kétezer-nyolcszáz videót illesztettem. Ebben a könyvben ötszáz fölötti videó szám van, ami viszont időben szintén a körüli mennyiség, mint az első ilyen könyvemben, mivel ezek hosszabb lélegzetű videók. Ha valaki belegondol, hogy ez mennyi munkaóra, és hacsak valaki felmond egy egyperces anyagot, a könyvekben pedig tíz órányi anyagot találhat, akkor érdekes következtetésre juthat. Mert nem csak szöveget kell felmondani, hanem a könyvet a nagyon sok forrásmunka után meg is kellett írni és azt levezetni hivatkozásokkal, bizonyításokkal, majd az edzések videóit felvenni és aztán azokat, megvágni, lassítani, feliratozni, animációkat készíteni stb… Tehát sok-sok éjszaka és hétvége rá ment, mert ugye munkámat is el kellett látnom, így a napi tanítás vagy konferencia szervezés és előadás is ott volt. Méghozzá úgy, hogy észre se vegyék, hogy közben „éjszakázom”, mivel a hallgatókkal nem tehetem meg, hogy ne ők legyenek a legfontosabbak. Amit szeretnék kiemelni, hogy, én egyik könyvet sem árulom! A Zagora könyvterjesztő adja a Librinek és a Líranak, melyet könyvesboltokban meg lehet venni. Ezzel azt akarom mondani, hogy mint az edzőképzés vezetője, nem mondok olyat, hogy ezt meg kell venni, mert akkor kap ötöst a vizsgán. Erről szó sincs! Akit érdekel Sisa elképzelése, bemegy a könyvesboltba és megveszi. Senkire sincs ráerőltetve, így érzem korrektnek.

– Kicsit elkanyarodva. Hogy látja a jelenkor futballját?

– Érdekes dolgok vannak a labdarúgásban. Tudomásul kell venni, a foci biznisszé vált. Ezt mi magunk még a ‘nyolcvanas években sem vettük észre. Akkoriban az volt a jellemző, hogy a legjobb játékosokat elvitték, akikkel aztán jól megvertek, a tv-s pénzt és egyéb hasznot ők kaszálták le, mint győztes, a vesztesnek csak a keserűség jut. Pedig ettől rosszabb lett a helyzet, mert most már a tizennégy éves gyerekeket is elviszik, holott bizonyított tény, azok a gyerekek, akiket kiszakítanak a környezetükből, közel kilencven százalékuk elveszik a labdarúgásból. Felnőtt korban lenne szabad csak mozgatni a gyerekeket, mert akkor már könnyebben szocializálódnak és nem mellékesen teljesen más az áruk, és így nem is mindegy, mennyi pénzhez jut a klub általuk, mert azt újra be lehet fektetni. Sajnos ez a biznisz az oktatásba is belefolyt, brandek alakultak ki, oktatási elképzelések, amiket óriási pénzért árulnak, és sokszor vezetik félre az edzőtársadalmakat, tehát nagyon oda kell figyelni, hogy milyen elmélet szerint menjünk. Szerintem egyébként pofonegyszerű! A magyar labdarúgásban voltak a legjobb edzők, játékosok és oktatási módszertan. Mondhatják, a múltban élek, de anélkül nincs jövő! Ha nem tudjuk, hogy ez így van, és nem vagyunk képesek kibányászni, mik voltak a magyar titkok, akkor mindig csak utánozni fogunk, és akkor rendre csak valakik után kullogunk és az ő „levetett ruháit” fizetjük meg! Így pedig esélyünk sem lesz kilépni saját árnyékunkból, ráadásul mi nem tudhatunk holland vagy spanyol fejjel gondolkodni, ahogy ők sem a miénkkel. Mint ahogy ezt mostanra a már összevissza próbálkozások meg is mutatták, hogy hová jutottunk a sajátunk elvesztése, elherdálása, eldobása miatt. Nekünk a magyar labdarúgás mentén kell gondolkodnunk és azt felépítenünk, visszacsempészni a régi titkokat, és nem beleengedni az üzleti elképzeléseket!Természetesen modernizálva és a már bizonyított jó elképzeléseket beleillesztve, de egy saját irányvonal mentén haladva.

– Zárszóként. Egy ideje ugyan nem ült le kispadra, azért hébe-hóba kap megkereséseket?

– Nem tudom, hogy szabad-e mondanom, de igen. Nem felejtettek el, többször is kerestek, több helyről. Viszont jól érzem magam ebben a szerepkörömben, szeretek tanítani. Mindig is tanárnak vallottam magam, még az NB I-es munkáim mellett is tanítottam, eközben pedig tagdíjmentes sportiskolát is csináltam az iskolámban. Így szerencsés módon nagyon sok szegmensét átláttam a focinak, mondhatni alfától omegáig. Most pedig a munkaköröm révén megtehetem, hogy tanítok az edzőképzésben és az egyetemen, közben pedig még edzést is vezetek és konferenciáim vannak. Időközben az UEFA-nál is egyre több olyan feladatot kapok, amit álmomban nem gondoltam volna. Abba a korba érkeztem, hogy számot kell adnom az elvégzett feladataimmal, tartásommal, hozzá állásommal. Hiszem, hogy azoknak,akik hittek és hisznek bennem nem okoztam csalódást.

error: Content is protected !!