Tíz év után térhet vissza a labdarúgás Hugyagra

Bacsa Ágnes ambiciózus tervekkel veti bele magát a munkába.

Nemrégiben hivatalossá vált, hogy a balassagyarmati Focifan webshop tulajdonosának, Bacsa Ágnesnek köszönhetően tíz év után visszatérhet a futball Hugyagra. A sportpályát és annak közvetlen környezetét megvásároló üzletasszonyt kérdeztük ambiciózus tervei kapcsán.

– Úgy tudjuk Nógrád megyében ez az egyetlen hivatalosan is sportpályaként nyilvántartott létesítmény, ami magánkézbe került, ráadásul egy hölgy tulajdonába. Miért éppen Hugyag mellett tette le a voksát?

– A megyében mindenki tudhatja, hogy korábban a párommal elküldtek a Szent Imre DSE ifitől – kezdte Bacsa Ágnes. A balassagyarmati klub vezetőségének nagy része Hugyagról származik, illetve annak idején a község pályáján fociztak. De nem ezért döntöttem Hugyag mellett. Hamarosan végzek sportdiplomáciai szakon, az első vizsgám pedig a sportért felelős államtitkárnál, dr. Szabó Tündénél lesz. Az első órán megkérdezte, mi a célom a diplomával, mivel, hogyan, kit szeretnék képviselni Nógrád megyében. Bemutatkozásomban elmondtam, szeretném elérni a Nógrád megyei tehetséges, viszont hátrányos helyzetű gyermekek sportolási lehetőségeinek megteremtését. Sok önkormányzatot megkerestem, ahol vagy ezért vagy azért, de fogalmazzunk úgy, nem kaptam kedvező választ terveim megvalósítását illetően. A hugyagi polgármestert, Borda Attilát még a választások előtt kerestem meg. Felvázoltam neki a terveimet, a többi lépcsőfok pedig jött magától. Közgyűlés, falugyűlés, közgyűlés, értékbecslés volt a sorrend, majd nemrégiben megtörtént az adásvétel. Szeretném megjegyezni, szándékosan említettem átfogóan a sportolást, mint lehetőséget, és nem csak a labdarúgást. Egy sportcentrumot hoznék létre, de nem TAO-ból vagy egyesületi keretek között. Sportcentrum néven alapítok egy jogi gazdasági társaságot, aminek lesz futsal, darts, teqball és más szakosztálya is. A napokban ülök le tárgyalni Schuchmann Attilával, az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatóságának igazgatójával, akivel egyébként telefonon már egyeztettem. A terület egy atlétikai pálya kialakítására is alkalmas, ami által végre diákolimpiát rendezhetne Nógrád megye, ezáltal pedig Hugyag felkerülhetne a sporttérképre.

– Az azért már az eddig elhangzottak nyomán is kijelenthető, hogy a foci központi szerepet tölt be terveiben.

– Persze, a faluban mindenki szereti a focit, jövőre pedig indulunk is egy megyei bajnokságban. Minden adott, megvannak az elképzelések, az öltöző renoválására a munkások, a működési feltételekhez pedig a marketingcsapat is. A legfontosabb az, hogy a felnőtt együttes nagy része megvan, ők már edzenek is a balassagyarmati teremtornán, Csonttörők néven. Bár lehet, az MLSZ nem így fogja gondolni, öt éven belül szeretnék NB III-as szinten lenni. Az ifi szinte teljes mértékben a Szent Imre DSE régi csapata lesz, hiszen a srácok azóta is velünk mozognak teremtornákon és edzéseken. Annak idején sokat kritizáltak minket, mert elküldtük a legtehetségesebb játékost, nos, jól döntöttünk. A srác megváltozott, kért még egy esélyt, így ismét köztünk lehet, példamutató magatartásával pedig kivívta a csapatkapitányi karszalagot.

– Úgy hallani, egyéb motivációs tényezőkkel is felkívánják magukra hívni a figyelmet.

– A “Focizz Hugyagon, nyaralj Siófokon!” szlogen a kezdetekben a felnőttcsapat játékosaira vonatkozik. Mindenki tudja, a focihoz idő kell, edzésre és bajnoki mérkőzésekre gondolok. Mindenkinek van gyermeke vagy elfoglalt, de ha a szabadidejét elveszem, mert nálam focizik, akkor azt valahol viszonoznia kell egy klubnak. Senkinek nem adok fizetést, de elvárom, hogy képviselje a mezt, amit felvesz, mindent tegyen meg a pályán a klubbért. Ez valahogy nem lenne fair a részemről. Kérdezem én, kitől veszem el azt az időt, amit az egyesületnél tölt el egy játékos? Szerintem a családjától, a gyerekeitől, ezért, aki nálunk focizik, annak a játékosnak a családját elviszi a klub nyaralni Siófokra. Hamarosan megkötöm a szerződést az apartmannal. Az ifi más motivációban részesül. Minden nyert mérkőzés iksz forintot ér, amit összegyűjtünk egy bankszámlán, a bajnokság végén pedig közösen eldöntik, mire költsük, például külföldi nyaralásra. Nincs kivételezés, mindenki a klubbért játszik, mindegy, ki rúgja a gólt, azért nincs plusz jutalom. Így senki nem lesz önző. Az U14-16 keretét főleg hugyagi gyerekek alkotják, hozzájuk kell még pár srác. Nekik reklám ellenében a Givova biztosítja a szerelést. Rendeltem egy húsz fős buszt, ami januárban érkezik. Jó barátom, Oláh Roland, “Kodzsek” megoldja a sofőrkérdést, hiszen buszsofőr és hugyagi lakos. Mivel nekem nem főnököm a TAO, azt igazolom le, akit akarok, és aki focizni akar a klubért. Nem megyek senki után, nem könyörgök, ez nem az a kávéház. Aki nálam akar focizni, a holtidőszakban saját magának kell kikérni a játékengedélyét. Mindenki tudja, hol talál, hol a bolt. Nem fizetek egy játékosért sem, ez elvi kérdés nálam.

– Valóban rendelkeznek futsallal kapcsolatos tervekkel is?

– Igen. Én is tudom, hogy ehhez csarnok kell. Egyébként már indultunk volna, de sajnos Balassagyarmaton nem lehet fixen csarnokot bérelni, mert a kézilabdaedzések miatt nem találunk időpontot. A nevezés feltétele pedig a csarnokkal való szerződés, hiszen a futsal bajnoki mérkőzéseket hétfőn este hat után vagy keddi napokon kell lejátszani. Ezért nincsen hivatalosan futsalnevezés az Ipoly-parton. Hugyagon nem lesz ilyen gond. A polgármesteri hivatal már megterveztette a sportcsarnokot a focipálya mellé, ahol szabványos, 20×40-es pálya kerül kialakításra. Ez viszont még bizalmas infó nagyon.

– Mit gondol a jelenkor nógrádi utánpótlásáról?

– Szokták mondani, a focihoz mindenki ért. Én most erre egy vitaindító gondolatot mondanék. Az MLSZ fontosnak tartja az utánpótlásképzést a magyar labdarúgásban, amihez a kormány sportpolitikája szerinti ösztöndíjakon és programokon keresztül hatalmas összegeket fordít erre a célra. Álláspontom szerint, ez a feladat két részből tevődik, tevődne össze, aminek első fázisa az elmélet, második része pedig a gyakorlat lenne. Az elmélet szerintem jó, miszerint az utánpótlásnevelés feladata a következő lenne: “a bajnokságban játszó, tehetséges fiatal labdarúgók felsőbb osztályokban szereplő csapatok felé áramlásának elősegítése, valamint a Fair Play elv érvényre juttatása és a Fair Play magatartásforma népszerűsítése.” A labdarúgás utánpótlásnevelés rendszere Magyarországon nem jól működik, ezért sohasem lesz sikeres. Mondhat bárki bármit, de saját tapasztalatommal fogom megindokolni ezen állításomat. Azért ne szaladjunk előre, meglátásom szerint, az első és legfontosabb problémakör az iskola és az óvodai kommunikáció oktatások hiánya. Az iskolák sporttagozatos osztályt indítanak, akik pedig oda járnak, azoknak kötelező az egyesületben focizni, például a Bozsik-program. A probléma a következő ezzel kapcsolatban, amire szeretnék rávilágítani. Ezekben az óvodákban, iskolákban, angol nyelvű, de kifejezetten a sporthoz köthető oktatást kellene tartani azoknak a gyerekeknek, akik igazolt labdarúgók és játékengedéllyel rendelkeznek. Az óvodásoknak csak egyszerű szavakat mondanának, de az iskolásoknak heti kettő-három órában kellene a labdarúgáshoz kapcsolódó szavakat, mondatokat specifikusan angol nyelven oktatni. Alsó tagozatosoknak nem kellene nagyon szakmázni, csak a “passzolj”, “gól”, “kapus”, “hazaadás”, “les”, “szabadrúgás”, szavakat ismernék meg, amikkel kellő tehetséggel később megértetheti magát a pályán egy külföldi játékossal. A felső tagozatban pedig azt kellene oktatni, ami az edzői utasítások, kérdések megértésében segítene. Addig, amíg a rendszer engedi, hogy iskoláskorú, U9-U14-es gyerekek igazolt játékosok legyenek a kluboknál, de nem követelik meg az angol sportszakmai nyelvoktatást, addig ez a rendszer nem fog jól működni.

– Adódik a kérdés, ki, kinek a költségére és mikor tartson oktatást?

– Azoknak a klubok, akik leigazolnak utánpótláskorú gyerekeket, kötelező jelleggel kellene megszabni, hogy szervezzék meg az óvodában az angol nyelv oktatását egy egyszerű tanár felfogadásával, ezt kifizetni pedig a TAO-pénzből kellene. Más a meglátásom az iskoláskorú gyermekekkel. Álláspontom szerint, azokban az osztályokban, ahol sporttagozatba járnak, teljesen felesleges a rajz- és az énekóra megtartása. Az utánpótlásnevelés rendszerének kellene kötelezően beiktatni, illetve összhangba hozni, az Oktatási Hivatal Minisztériumával vagy a Köznevelésért Felelős Államtitkárságnál kezdeményezni, hogy egyesületi költségén heti négy-öt órában sportszakmai oktatást tartson. Fenti problémát életszerűen az alábbi szituációs példával mutatom be. Korábban felhívott egy tehetséges gyermek anyukája, miszerint olvasta a megjelent cikket, miszerint Nógrád Megye első női és egyben egyetlen játékos közvetítői okirattal rendelkező menedzsere Bacsa Ágnes. Az anyuka jelezte, ha a fia próbajátékon vehetne részt egy szlovák első ligás csapatnál, ebben kérte a segítségemet. Ő volt az iskola kiemelkedő utánpótláskorú tehetsége, akit mindenre felkészített az iskola. Megszerveztem a lehetőséget, megjelentünk az adott időpontban. A pályán odalépett hozzánk egy úr, akivel a következő párbeszéd zajlott le. Kérdezte: Hovoria po slovensky? (Beszélnek szlovákul?) Válaszoltam: Switch to English. (Kértem, váltson angolra.) Ezután megkérdezte, what’s the post he’s playing? (Milyen poszton játszik a srác?) Erre a fiú magyarul érdeklődött, mit mondott az ember… Kérdezem én, bonyolult dolgot csinált a szlovák illető? Nem, de nem is énekelve vagy rajzolva érdeklődött a gyereknél, hogy milyen poszton játszik. Az iskola mindenre felkészítette a srácot fizikálisan, csak arra nem, hogy tudjon angolul válaszolni. Na, ez az a pont, ahol a tehetségek elvesznek, hiszen lehet akármilyen tehetséges egy utánpótláskorú játékos, ha nem érti, amit kérdez tőle az edző, soha sem fogja tudni megmutatni az igazi tudását. Ez az első nagy probléma az utánpótláskorú gyerekeknél, hogy heti több órát töltenek ének- és rajzórával, aminek semmi hasznát nem veszik, és ezzel párhuzamosan angol sportszakmai nyelvtudásuk pedig nincs. Ez az én véleményem, persze lehet vele vitatkozni.

error: Content is protected !!