,,Teljesen beleszerettem ebbe a közegbe”

Gabi

Az utánpótlásban dolgozó bátonyterenyei származású szakember, Susán Attila jól érzi magát a bőrében, az Interrel és az Újpesttel is kapcsolatban álló edző szerint tisztelni kell a gyerekeket.

Susán Attila azok közé az edzők közé tartozik, akik igazi nevelőnek is mondhatják magukat, a szakember ugyanis jó ideje csupán az utánpótlást segíti hozzáértésével. A Bátonyterenyei TC mellett különféle szerepkörökben az Újpest FC-nél és az olasz FC Internazionale-nél is dolgozó ötvennégy esztendős szakemberrel több téma kapcsán beszélgettünk.

– Annak idején miért döntött úgy, hogy edzősködésre adja a fejét?

– A gyermekek szeretete, a velük való bánás, nevelése mindig motivált – kezdte Susán Attila. Szeretem őket tanítani, és látni az örömöt az arcukon, hogy tudnak fejlődni. Engem mindig ez vitt előre és ezért is maradtam az utánpótlásban. Annak idején egy gyermekorvos kért meg, hogy foglalkoznék-e fiatalokkal, onnantól kezdve pedig megragadott ez az élmény és teljesen beleszerettem ebbe a közegbe. A legtöbb dolgot Répás Béla bácsitól tanultam, nagyon sokat ellestem tőle. Köszönöm az életnek, hogy az ő kezei alatt dolgozhattam, ezekből a tapasztalatokból mindmáig merítek. Ez könyvekben nincsen leírva, nem is lehet, csak átélni!

– Labdarúgóként milyen emlékekre tett szert?

– Korábban NB II-es szinten fociztam, ifjúsági válogatott is voltam. Még Bicskei Bertalan volt az edzőnk és például egy Pintér Attila volt a csapattársam, sajnos azonban sérülés miatt kiestem az Eb-győztes csapatból. Vasárnap indult a repülő, nekem viszont pénteken egy iskolai meccsen gipszbe került a lábam.

– Később tudatosan maradt távol a felnőtt focitól?

– Voltam felnőttcsapatnál, de más világ. Fél év után azt mondtam, köszönöm szépen, ebből nem kérek, és a jövőben sincs ilyen tervem, csak a gyermekvilág az enyém.

– Mi a hitvallása?

– Legfőképpen az, hogy a gyereket sosem szabad becsapni, hanem mindig tisztelni kell, mert ő ad nekünk erőt és jövőt. Engem visz előre, amit látok egy fiatalban. Úgy kell dolgozni velük, hogy ők is tiszteljenek minket.

– Pontosan mivel foglalkozik a Bátonyterenyei TC-nél?

– Szakmai vezető vagyok. Oviskortól dolgozom a gyerekekkel. Most is elég jó csoportunk van. Jelenleg három korosztálynak tartok képzést. A legfontosabb itt is az, hogy minél több tehetség tudjon innen kikerülni. Vannak hívásaim kisebb egyesületektől, sőt akár Salgótarjánból, hogy hozzánk jönne a gyerek, nagyobb létszámot viszont már nem tudok bevállalni, mert így is sok. Ez nekem a legkomolyabb fizetség, amikor más kluboktól szülők keresnek meg, hogy inkább hozzám hoznák a gyereküket, de sajnos azt kell felelnem, ne haragudjanak, de már több fiatalt nem tudok foglalkozni, annyian vagyunk.

– Hogyan kell elképzelni az olasz Interrel való kapcsolatát?

– Minden onnan indult, hogy nagyjából tíz éve az Újpest játékosmegfigyelője vagyok Nógrád megyében és Dél-Szlovákiában. Nagyszerű érzés, amikor egy Újpest és az Inter becsüli a munkám itt a megyében! A IV. kerületben észrevették, hogy nagyon jó volt egy korcsoportom, ahogy jártunk tornákra, látták, hogy ügyes, motivált gyerekek vannak a kezeim alatt. Aztán más helyről is elkezdtek rá felfigyelni, hogy jönnek ki alólam a tehetségek, majd körülbelül két éve az olasz FC Internazionale is felkínált nekem egy pozíciót, megkérdezték, hogy a salgótarjáni Uzomi iskolában elindítanám-e az olasz klub akadémiáját. Kaptam egy ajánlatot, amiben kitértek arra, szakmailag és erkölcsileg is elfogadom-e az Interhez való kötődést, a csapat filozófiáját. Elolvastam, aztán azzal szembesültem, hogy több dolog is találkozott az én elképzeléseimmel. Az Inter gyemek centrikus, mindig ő az első, bármilyen képességű is, ugyanúgy kell vele foglalkozni, szép lassan nevelgetni. Nem mindenkiből lesz nagy tehetség, de valamennyiüket ugyanúgy be kell vonni. Elsősorban a nevelés a fő cél, hogy később olyan emberek legyenek a fiatalok, akiknek van céljuk. Idetartozik a jó modor, a becsület, a tisztesség, a viselkedés, és minden, ami arról szól, hogy emberek legyünk a világban. Nagyon tetszett a tiszteletbeli elnök, Zanetti úr erről az egész témáról mondott beszéde is, majd azonnal igennel feleltem és elfogadtam a felkérést. Persze, mi ne akarjunk Inter vagy Barcelona lenni, mi magyarok vagyunk, a mi mentalitásunkkal. Külföldön más az életszínvonal, a mindennapi ritmus. Nekünk Puskásék útján kell haladnunk, akármilyen sztáregyesület is van mögöttünk, jó dolgokat azonban más nációktól is el lehet lesni, amiket aztán beépíthetünk a magyar edzésmódszerbe. Nekünk a következő Puskást, Bozsikot, Détárit, Gerát kell keresnünk!

– Miben volt még másabb az itáliai légkor, mint mondjunk az itthoni?

– Ott nagyon szépen ki vannak osztva a feladatok, mindenki tudja, hogy melyik korosztályhoz hány ember tartozik, és ki, milyen tartományból jött. Nagyon nehéz bekerülni a felnőttcsapat vérkeringésébe, komoly tehetség kell hozzá. Nagyszerű szakemberek dolgoznak, és látni az edző és a gyerek közötti összhangot. Részt vettem az Inter elitképzésén, így azt is láthattam, a kiemelt utánpótlás játékosok hol tartanak. Megvan a saját filozófiájuk, ami minden korosztályban azonos. Természetesen ez minden klubnál más, eltérő a Juventusnál, a Rómánál vagy éppen Nápolyban. A szövetséget nem engedik beleszólni, szerintük az már politika, a saját elveik szerint nevelik a játékosokat az U19-ig. Onnan már a jobb képességűek csatlakoznak a nagyokhoz. Tavaly bajnok lett egyébként az imént említett korosztály, ezután pedig két fő mehetett fel a Serie A-s csapat harmincas keretébe. A többieket kölcsönadták Svájcba vagy a belga, holland másodosztályba, ha pedig látják a fejlődést, visszakerülhetnek vagy adott esetben el is adhatják egy adott klubnak. Jól meg van csinálva a rendszer, eszméletlen, mennyire motiváltak a játékosok. Az U17-től fölfelé kilenc ember dolgozik egy utánpótláscsapattal, még külön aerobik edzőjük is van. Az őszi szünetben egy hétig kinn volt két fiú Salgótarjánból, ami óriási örömöt jelentett nekik, szinte sírtak a boldogságtól, hatalmas élményben lehetett részük. El lehet ide jutni, csak kitartás és alázat kell hozzá!

– Mi a véleménye a magyar utánpótlásról?

– Fontos volna, hogy az edzéseket ne vigyék el túl szakmai irányba. A gyerekeknek szükségük van állandó élményekre, rendszeres motivációra, ha pedig ezt nem kapja meg, huzamosabb ideig nem fog járni. A legnagyobb ellensége minden sportnak a mobiltelefon és a számítógép. Nem csak a jók felé kell orientálódni, hanem a leggyengébb képességű fiatalnál is el kell érni, hogy várja az edzést és örömmel vágjon neki. Sok gyereket vesztünk, ha nem így történik, sajnos pedig már most hallani erről a jelenségről. Nagyon sok múlik az edzőkön, meg kell találni azt a pontot a gyerekeknél, hogy ne forduljanak el és legyen kitartásuk. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de megoldható! Mindenkivel dolgozni kell, türelemmel, vagy előbb-utóbb elfogynak a csapatok.

– Értesüléseink szerint hamarosan mindennemű utánpótlás kötelezettség megszűnhet a magyar futballban. Mit gondol erről?

– Így is nagyon sok gyerek elveszik, az apró falvakból nem bírnak edzésre járni, ott pedig nem tudnak számukra megfelelő feltételeket biztosítani. Nem adott számukra a megfelelő anyagi körülmény sem. Ezzel a lépéssel még rosszabb lesz a helyzet, de ha ezt akarja az MLSZ, akkor játékosmegfigyelőket kell majd kinevezniük, aki itt-ott meglátja a tehetségeket, mint mondjuk Brazíliában a Copacabana-n, ahol figyelik a külföldi szakemberek a focizó gyerekeket. Nálunk is ilyen embereket kell majd elküldeni az apró falvakba, akik meglátnak egy-egy tehetséges kisfiút és próbálnak rajta segíteni. Amennyiben viszont ez a lehetőség nem valósulna meg, nagyon nehéz lesz a jövő, mert a szegényebb sorsú kissrác nem fog oda eljutni, ahova való lenne.

– Ön szerint mely tényezők szükségesek ahhoz, hogy egy fiatal labdarúgó később profivá váljon és szeretett sportjával keresse a kenyerét?

– Ezt már elég korán fel lehet fedezni, szerintem már kilenc- tízéves korban észre lehet venni az igazi tehetsége, észlelhető, ki az, aki jóval előrébb jár, mint a többiek, ehhez viszont egy születési adottság is kell. Már az oviban lehet látni az ütemérzéket, a reakciót, a gyorsulást. Szóvak már fiatalon érezhető, lehet-e valakiből valami. Fontos szerepe van a nevelésnek. Sok olyan szülő van, aki túltolja a gyerekét, ami komoly veszélypont. Vannak azért olyan szülők, akik ráhagyják az edzőre ezt a témát, ők nem kiabálnak be a meccseken. Ezek a fiatalok sokkal hamarabb fejlődnek, mint azok a csemeték, akiknek a szülei ordítoznak. Onnantól jön a remegés. A szülők engedjék dönteni a gyereket, ne ők mondják a megoldást mérkőzés vagy edzés közben! Edzői pályafutásom során voltak és lesznek is tehetségek, akik méltóképpen képviselik a magyar focit. Akadt már utánpótlás válogatott játékosom, páran pedig fővárosi csapatokban játszanak.

– Perpillanat milyen ambíciókkal rendelkezik?

– Aki oviskortól nincs benne a rendszerben, elveszett. A múltkor egy ötödikes kisfiút hoztak hozzám, a harmadik edzés után viszont nem láttam többet, ha valaki nem kezdi el a legelejétől, onnantól nagyon nehéz bekapcsolódni. Azért harcolok most, hogy a szülők már az oviban is hozzák a gyerekeket, mert ha belekerülnek a kényelmi zónába, onnantól kezdve nem hozza ki onnan senki, csak múlnak az évek. Tartok órákat gimnáziumban is, egyértelműen lehet látni, ki az, aki sportolt, és ki nem. Azt szeretném, hogy a tehetségek ne kallódjanak el. A megyében is van olyan jelenség, hogy az U17-ben és az U19-ben abbahagyják a fiatalok a labdarúgást. Ezt kellene valahogy megoldani, hogy akik már több évet beletoltak pályafutásukba, később ne forduljanak el a labdarúgástól.

Next Post

,,A cél továbbra is a dobogó!"

A féltávnál a megye egy hatodik pozícióját elfoglaló Berkenye vezetőedzője, Mohácsi László mindenképpen előrelépne csapatával tavasszal, bár tudja, hogy ez bizony egyáltalán nem lesz egyszerű. A Berkenye SE együttese a hatodik helyen fejezte be a megye egy őszi felét. Az évadnak komoly célokkal nekivágó, később viszont hullámvölgyekbe kerülő, az első […]
error: Content is protected !!