,,Megszerettem ezt a feladatot”

A korábban az SBTC szerelését az NB I-ben is magára öltő, később edzőként sikereket elérő Balga József napjainkban technikai vezetőként van jelen a salgótarjáni futballban.

A nógrádi labdarúgásban szerencsére találkozhatunk pár öreg motorossal is, akik ilyen-olyan formában már jó ideje jelen vannak szűkebb környezetünk focijában. Mint például az a Balga József (Dodi) is, aki pár évtizeddel ezelőtt az NB I-ben is pályára léphetett az SBTC-ben, majd ezt követően előbb edzőként ért el szép eredményeket, manapság pedig már technikai vezetőként kamatoztatja rutinját. Mögöttünk hagyott élményei kapcsán kérdeztük a nemrégiben hatvankettedik születésnapját ünneplő sportembert.

– Hogy van manapság?

– Mint mindenki más, én is betartom a szabályokat – kezdte Balga József. Sokkal többet vagyok itthon, mint a korábbi időszakban. Állandóan az internetet böngészem, hátha végre találkozhatok valamilyen pozitív hírrel. Hiányoznak a játékosok, a barátok, a kollégák, de telefonon azért próbáljuk egymásban tartani a lelket.

– Annak idején hogyan került kapcsolatba a focival?

– 1967-ben a Salgótarjáni Városi Sportiskolában kezdtem kilenc évesen. Volt egy felvételi vizsga, technikai feladatokkal, például dekázás, kapura lövés, cselezés, futás. Tele volt az iskolaudvar, volt vagy százötven gyerek, abból választottak ki tizenötöt, a többinek pedig mondták, hogy majd legközelebb. Megrostálták a gyerekeket, nem úgy volt, mint most, hogy lasszóval kell őket összeszedni az utcáról a kluboknak. A grundok nevelték ki magukból a fiatalokat. Abban az időben minden helyen tömegével voltak a gyerekek, reggeltől estig pattogott a labda és mindenki focizott. Visszatérve, az elején Csincsik Sanyi bányi volt az edzőm, tizennégy éves koromig a Sportiskolában játszottam.

– Aztán következett az SBTC.

– Ugyanúgy Sanyi bácsival mentünk tovább, a serdülő “D”-től eljutottunk az “A” csapatig, majd az ifjúsági csapat következett, ahol remek edzőim voltak. Baranyai Gyula és Szalay Miklós, tehát jó kezekbe kerültünk. Már ifi játékos korunkban sokszor meg tudtuk magunkat méretni a felnőtt tartalékcsapatában bajnoki mérkőzéseken. Óriási élmény volt, amikor egy ifikorú játékos volt NB I-es vagy volt válogatott futballisták ellen tudott pályára lépni a tartalékbajnokságban, akár egy Branikovits László vagy Ebedli Zoltán ellen. A mai napig hiányolom, hogy ezt megszüntették, mert nincs átmenet az ifjúsági játékosoknak a felnőtt fociig, amikor az U19-ből kiöregednek, rögtön megtapasztalják a felnőttfutballt, holott már évekkel korábban kellett volna ilyen élményeket szerezniük. Amikor felkerültünk, olyan szintű edzésmunkát végeztünk, mint az NB I-es felnőttcsapatnál, ami fizikálisan, technikailag és taktikailag is sokat jelentett az akkori Stécés fiataloknak. Hatalmas jelentősége volt, hogy Salgótarjánban volt egy NB I-es csapat. Testközelből láthattuk az edzést, a mérkőzéseket.

– Hamarosan az első csapatban is bemutatkozhatott.

– Később a felnőttcsapatban is szerepet kaptam, dr. Lakat Karcsi bácsinál kerültem be, akkor az NB II-ben játszottunk, a Kossuth KFSE ellen debütáltam. Hamarosan visszakerültünk az élvonalba, ahol az első hazai bajnoki mérkőzésemen a Vasas Izzó ellen öt-egyre nyertünk. Ebben az évben a franciaországi Toulunban utánpótlás válogatott lehettem, harmadikok lettünk a magyar a csapattal. Olyan játékosokkal lehettem egy csapatban, mint Disztl Péter, Tepszics, Toma, Péter Zoli, Gyimesi. Néphadsereg válogatott is voltam egy vietnámi turnén, ahol nagyon jól szerepeltünk. Abban az évben, amikor leszereltem, volt egy könnyítés azoknak, akik egy szezonban legalább tizenöt mérkőzésen játszottak az NB I-ben. Nekik csak nyolc hónapra kellett bevonulniuk. Amikor májusban leszereltem, még egy meccs volt hátra a szezonból, Pécsett. Ebben az évben kiesett az SBTC az NB I-ből és azóta sem jutott vissza oda. Jött az NB II-es időszak, Szalay Miklós volt az edző, majd Borbély Bandi bácsi és Szabó Géza bá. Egyszer volt lehetőségünk feljutni, amikor a Nagybátony elvett tőlünk négy pontot a bajnokságban, így egy egységgel megelőzött a Szeged és lemaradtunk az első osztályról. Ezt követően NB II-es középmezőnyöl voltak, még Haász Sándor vezetésével volt egy nagyon jó kis csapatunk. Később átigazoltam a Salgótarjáni Síküveggyár csapatába, ahol megnyertük az NB III-as bajnokságot, majd feljutottunk, egymás után két szezonban pedig a középmezőnyben végeztünk. Ezt követően egyesültünk az akkor éppen harmadosztályú Stécével, mert a város csak egy csapatot tudott támogatni. Létrejött az SBTC-Salgglass. Ebben már nem vettem részt, úgy voltam vele, hagy jöjjenek a fiatalok. Levezetésképpen elmentem focizni a Hasznoshoz, három év alatt feljutottunk a megye kettőből az NB III-ig. Ekkor hagytam abba sérülés miatt a labdarúgást.

– Ezt követően edzősködésre adta a fejét.

– Annak idején a segédedzői tanfolyam volt a legalsó szint. Elvégeztem a tanfolyamot. Büszke vagyok rá, hogy Sisa Tibivel együtt ültünk a padban. Még a Síküveggyárban fociztam, amikor elkezdtem gyerekekkel foglalkozni a serdülőben. Visszavonulásom után a felnőttek jöttek. Aztán a Pásztó-Hasznos csapatával a negyedik helyen végeztünk az NB III-ban. Ez egy szép siker volt. Ezután a megyei első osztályú Jobbágyinál dolgoztam, ahol megnyertük a bajnokságot, de nem vállaltuk a feljutást. Később Karancslapujtőn voltam másfél évig az NB III-ban.

– Mi volt az oka, hogy hirtelen nem folytatta szakvezetői munkásságát?

– Már nem voltak meg azok a feltételek, melyek segítségével komolyan lehetett volna dolgozni. Szerintem felesleges a befektetett munka, mikor attól függ egy csapat sikeressége, hogy milyen szponzor áll mögötte. Egy gyenge csapat igazol tíz embert, aztán jó csapat lesz. Mindig az a jó edző, akinek jó csapata van… Ezért úgy éreztem, fölösleges tovább ezzel foglalkoznom.

– Később aztán más területen volt jelen a nógrádi labdarúgásban, mely tevékenysége a mai napig megmaradt.

– Nem akartam elszakadni a futballtól, Kakuk Józsi bácsi hívására 2009-ben pedig visszakerültem az SBTC-hez. Technikai vezető, amolyan mindenes lettem. Kiss József idejében szakosztályvezető is voltam. Aztán jött a Puebla, nagy tervekkel. Sok hűhó semmiért. Nem sokára befejeztem ezt a fajta tevékenységemet. Jött egy somosi időszak, ahol felkerültünk a megye egyből az NB III-ba. Nagyon sok feladat hárult rám, ezek jó tanulóévek voltak. Időközben megszerettem ezt a feladatot, végül is ott vagyok a csapat körül. Nagyon jó sportembereket, edzőket, játékosokat ismertem meg, akikkel megvan a kölcsönös tisztelet.

– Mit gondol, a mögöttünk hagyott évtizedekben mennyit változott a nógrádi foci?

– Valamikor fellegvár volt a nógrádi labdarúgás. Emlékszem olyan időszakra, amikor az NB I-ben az SBTC, NB I/B-ben a Nagybátony, NB II-ben a Kisterenye és az SKSE játszott és jó pár NB III-as csapatunk volt, a Pásztó, a Palotás vagy az Öblös. Azok az idők elmúltak. Jelenleg ott tartunk, hogy a megyeszékhelyünknek nincs NB-s csapata. Most már nem fordulhat az elő, mint annak idején, hogy megyei első osztályú vagy alacsonyabb vonalbeli kluboktól igazolt az SBTC, és ők később az első csapat oszlopos tagjai lettek. Kmetty József, Varga Sanyi, Kajdy Tibor, Kovács II József, Tóth Karcsi is így érkeztek az egyesülethez, később pedig az első osztályban is letették a névjegyüket. Ez most nincs így, sőt elképzelhetetlen. Annak idején volt mondjuk egy jó megyei csapat. Annak az ifistái később a felnőttnek lettek az oszlopos tagjai. Ma ez elképzelhetetlen, általában kiöregszenek, aztán abbahagyják, nem vállalják a plusz munkát. Az pedig kevés, hogy vasárnaponként találkoznak az öltözőben. A visszaesésről nem csak a labdarúgóélet szereplői tehetnek, hanem a mai modern világban a gazdasági történések is meghatározzák a csapatok, a térség lehetőségeit.

– Meglátása szerint mit tartogathat a közeljövő az SBTC számára?

– Mostanra kirajzolódott, hogy nem fogják folytatni az amatőr bajnokságokat. Szerencsére tudunk nevezni az NB III-ba. Nagyon kellene ennek a fiatal csapatnak egy újabb impulzus, egy komolyabb megmérettetés. Ezeknek a fiatalembereknek egy újabb év időpocsékolás lett volna a megye egyben. Minden feltétel adott ahhoz, hogy a harmadosztályban tudjunk szerepelni.

error: Content is protected !!