,,Megpróbáljuk folytatni megkezdett utunkat”

Az idényben újoncként versenyző Bátonyterenyei TC futsalcsapatának edzője, Tóth Zsolt szerint, ahogy ő, játékosai és a klub vezetői is tele vannak ambíciókkal.

Ősszel üdvözölendő hírként konstatálhattuk, hogy kisebb szünet után ismét lett férfi futsalcsapata Nógrád megyének, a Bátonyterenyei TC ugyanis létrehozta ilyen jellegű szakosztályát. A bátonyiak a regionális bajnokság Pest megyei csoportjában vitézkednek, perpillanat a negyedik helyen áll a szezonnak abszolút újoncként nekivágó brigád. A társaság felkészítéséért felelős Tóth Zsolt edzőt együttese eddigi szereplése kapcsán kérdeztük.

– Hogy telt a szünet a csapatnál?

– Nagy részben heti egyet tudtunk edzeni, ami arra volt elegendő, hogy nagyjából ne felejtsük el a futsalt – mondta Tóth Zsolt. Másfél hete kezdtük el a felkészülést. Mivel sok nagypályás játékosunknak is zajlott az alapozás, általában volt egy-két hiányzó, de most már folyamatosan tudunk olyan szinten edzeni, hogy a március 3-án folytatódó bajnokságban megpróbáljuk folytatni megkezdett utunkat. Dolgozunk azon, hogy akár még ettől is jobbak legyünk.

– Eddig abszolút felemás mérlegre tettek szert. Hogyan értékeli együttese eddigi szereplését?

– Mivel egy csapat kizárása miatt elvették egy győztes meccsünket, valóban így néz ki a mutatónk. Amikor megkaptam a társaságot, nagyon rövid időm volt a felkészülésre, így kezdésképpen megpróbáltunk minden fontos dolgot átvenni. Először meg kellett szokni a srácoknak szabályokat, a kisebb labdát, taktikusan használni a faultokat, egységesen, szervezetten játszani, plusz egyáltalán belevetni magukat a futsal edzésekbe. Mindezek tükrében, szerintem elég jól összeálltunk, jó a brigád, egész normálisan megtanultuk ezt a sportot. Folyamatosan vannak lemorzsolódások és érkezők, mivel sok emberünk van nagypályáról, ki kell sakkoznunk, ki mikor tud rendelkezésre állni. Ezért egyelőre még mindig bő kerettel dolgozunk. Szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az edzősködésre, ahogy azt is, hogy minőségi játékosok állnak a rendelkezésemre. Nekem megtiszteltetés ilyen labdarúgókkal együtt dolgozni! Kiemelném a bátonyterenyei szurkolótábort! Én rengeteg futsal-mérkőzésen voltam tizenhárom éves futsal edzői pályafutásom alatt, rengeteg helyen megfordultam az országban, de ilyen buzdítással még nem találkoztam! Felemelő, ahogy drukkolnak nekünk, szinte egy plusz főt ad ez a meccseinkre.

– Milyen szempontok alapján állítják össze a játékoskeretet?

– Az elmúlt években a környéken már két-három alkalommal voltak próbálkozások a férfi futsalcsapatra. Emellett én korábban női vonalon az NB I-ben és a másodosztályban dolgoztam. Most pedig összegyűröm tapasztalataimat, az biztos, hogy más a fiúkkal foglalkozni, de tele vagyok új motivációkkal, elképzelésekkel. Nekem is kihívás ez az egész és jól érzem magam ebben a szerepben. A srácok a vezetőséggel közösen kerülnek kiválasztásra. Semmiképpen sem akartunk olyan játékost, akiktől távol áll a futsal, hiába jó mondjuk nagypályán. Mindenképpen szerettünk volna egy egységes társaságot, melynek a tagjai tudnak egymásért küzdeni. Ezek voltak a legfőbb tényezők. Van jövője ennek a dolognak, az út adott! Nagy a lendületünk! Elmondhatom, lelkesek a játékosok és megszerették ezt a sportágat!

– Mit vár a tavaszi folytatástól?

– Szeretnénk megtartani jelenlegi negyedik helyezésünket, ami igen nehéz lesz. A legfontosabb célunk a középmezőny elérése, aztán a következő évre komolyabb ambíciókat tűzünk ki. Nem tudom, az ellenfelek mennyire készülnek belőlünk, remélem, meg tudjuk őrizni ezt a dobogó közeli pozíciót.

– Mi a véleménye a bajnokságról?

– Vannak még szintén olyan csapatok, melyek tanulják ezt a sportot, és kis- vagy nagypályáról vetik bele magukat a küzdelembe, bontogatják szárnyaikat, kisebb-nagyobb sikerrel. Akad olyan gárda, amelyik tavaly a harmadik-negyedik pozícióért is harcolt az NB II-ben, ez a Maglód. Vegyes a mezőny. Vannak erős és kevésbé jó együttesek. Ez az a szint, ahol az első évben el kell sajátítanunk az alapokat. Mi eszerint próbálunk alkalmazkodni ehhez a minőségű sorozathoz és minél jobb eredményt elérni.

– Meglátása szerint mekkora a különbség a regionális küzdelmek és az NB II között?

– A pihenésünk kellős közepén játszottunk egy első helyen álló NB II-es csapattal, amely valószínűleg fel fog jutni a első osztályba, még volt egy többszörös válogatott játékosuk is, Csernai Gábor személyében. Az időzítés talán nem volt a legmegfelelőbb, de egy majdnem reális erőfelmérőnek megfelelt. Féltem a meccstől, hogy milyen eredmény fog születni. Három időintervallumban játszottunk. Az elsőben mindenkinek megpróbáltam szerepet szánni, ott elvertek. A másodikban már csak egy góllal kaptunk ki, a harmadikban pedig már tudtunk dominálni, a végén egyenlített az ellenfél. Mindenképpen dicséret illeti a fiúkat a látottak miatt, hiszen egy erős csapat ellen tudtunk játszani egy éles erőfelmérőt. Bőven van mit tanulnunk, de pozitívan éltük meg ezt az edzőmérkőzést.

– Mikor tudja elképzelni, hogy akár feljutásban is gondolkodhatnak?

– A vezetőséggel abban maradtunk, ebben az évben tanuljuk és szeressük meg ezt a sportot, alakuljon ki egy keret. A következő szezonban ugyanitt dobogós helyezést érnénk el, majd ha esetleg felkérnének, akkor két év múlva elvállalnánk a másodosztályt.

Korábbi munkásságának gyümölcseként, több egykori tanítványa is szerepelni fog a hétvégén esedékes női Magyar Kupa négyes döntőben. Milyen érzés?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy Balya Dóri, Bede Anna, Bede Anett, Ferencz Flóra, illetve Fehér Vivien is részt vehet az idei Final Four-ban, ami mindenképp elismerés. A saját játékosaimként tekintek rájuk, általam nevelődtek, kiskoruktól nálam tanulták a futsalt. Sajnos másfél-két éve szétváltak útjaink, mert Budapestre igazoltak, de szerintem büszke lehetek az eredményeikre. Nagyon szurkolok a lányoknak, remélem, minél jobban teljesítenek, és minél többjüket láthatom majd a döntőben!

error: Content is protected !!