A “hamisan” pályára lépő játékosok melegágya a nógrádi futball?

Gabi

Jó pár egyesületet megijesztettek a negatív húzással kapcsolatos esetleges pénzbüntetések.

Pár nappal ezelőtt megjelentettünk egy információt, miszerint lehetséges, a következő idénytől kezdve pénzbüntetés lehet a “hamis” játékost szerepeltető és a ki nem álló csapatok sorsa. A cikk megjelenése után több formában is negatív hírek jelent meg, ilyen-olyan formában jó pár klub fellázadt a tervben levő szankciók. Ez sajnos szomorú. A szóban forgó reakciókból kiindulva adódik a kérdés, vajon kis megyénk focija a “feketézés” melegágya? Olybá tűnik… Ez pedig nagyon nincs rendben.

Teljesen mindegy, hogy utánpótlás vagy felnőtt labdarúgásról van szó, nem szabadna normális és elfogadott húzásnak lennie, hogy némely helyeken már-már versenyszerűen más személyazonosságával lépnek pályára emberek. Egy-egy ilyen lépés egyértelműen sportellenes. Persze elő lehet hozakodni a reakcióval, hogy “de akkor lassan csapat sem lesz.” Az azonban már régen rossz, ha csak ilyen eszközökkel lehet életben tartani egy klubot

Nyilván nem mi fogjuk megfejteni a gordiuszi csomót, egy-két gondolatébresztő eshetőséget viszont szeretnénk felhozni. Igen komoly azoknak a vezetőknek a felelőssége, akik ilyen tisztátalan húzáshoz folyamodnak. Csupán egyszer kell bekövetkeznie valamilyen rendkívüli sajnálatos eseménynek, és vélhetően egy életre megbánnák a csalást. Tegyük fel, Kiss Sándor helyett valójában Nagy Béla lesz jelen a mérkőzésen. Béla aztán elájul, lenyeli a nyelvét, majd a játéktéren meghal. Ki a felelős? Elsősorban az a sportvezető, aki Bélát jogosulatlanul a pályára küldte… Vajon ezután el tudna számolni a lelkiismeretével? Vagy ha Bélának eltörne a lába? Mi történik akkor, ha Béla megveri a játékvezetőt, aki maradandó károsodást szenved? Persze, lehet legyinteni, hogy az említett esetek elég ritkán valósulnak meg, ami igaz is, ettől függetlenül bármikor megtörténhetnek. Az ördög nem alszik.

Vélhetően ismerik a “nem lát, nem hall, nem beszél” közmondást, ezért fontos kiemelni a játékvezetők felelősségét is. Tiszta sor, a kezdősípszó előtt kötelező a játékososok és azok játékengedélyeinek szemrevételezése, ennek ellenére ők nem nyomozóhatóság, ráadásul némelyik játékengedélyen többéves vagy rossz minőségű arcképek találhatók meg. Tudvalevő azonban, hogy voltak a múltban olyan esetek, amikor előfordult, egy-egy sípmester tudatosan hunyt szemet és vett részt a simliben. Ez pedig nem jó.

Tegyük fel az alábbi, kissé kisarkított (egyébként nagyjából megtörtént) szituációt. Két csapatvezető bemegy a játékvezetői öltözőbe. Közlik a sporttárssal: “itt is-ott is van “hamis”, de ha nem engeded őket pályára lépni, nem állunk ki. Mehetsz haza és csak az előírt béred harminc százalékát kapod meg.” A ráhatás következménye pedig az volt vagy lehet, hogy sor kerül a meccsre, tisztátalan módon is. Ez nem helyes. Itt pedig megint fel tudnánk eleveníteni a korábban említett Bélával kapcsolatos esetleges negatív eseményeket…

Ismét lényeges kiemelni, borítékolható, hogy nem ezzel az írásunkkal váltjuk meg a világot, nemde nem is az volt a cél, ha már egy-két érintett veszi a fáradtságot és hajlandó a dolgok mögé nézni, talán léphetünk egyet előre, hogy erkölcsösebb mederben folydogáljon tovább a nógrádi futball.

Next Post

,,Rengeteget adott nekem a labdarúgás"

A Jobbágyi futballját előbb játékosként majd edzőként is jó darabig segítő Bangó Zoltán szeretett egyesülete megszűnése után távolabb került a focitól, de ha kérnék, szívesen segítene, hogy újra élet költözzön faluja sportpályájára. Jó pár olyan egyesület volt, van és lesz is a magyar, így nyilván a nógrádi labdarúgásban, ahol egy-egy […]
error: Content is protected !!